30. Varázsszavak

Igen újra itt vagyunk, jöhetnek a "minden rendben lesz", "nem lesz semmi baj" varázsszavak.

Megint jól betalált egy antibiotikumos kúra így a végére, aminek köszönhetően állandó mondogatás célpontja vagyok, na de mivel másban nem tudok bizakodni, muszáj vagyok hinni benne, hogy a fenti szavaknak tényleg van varázsereje.

Na, de előbb beszámolok az NST-ről, vagyis a péntekről. Volt vizsgálat, szépen puhulunk már, a doktornő szerint akármikor lehet ebből babóca :) Viszont már az ultrahangon is és az NST-n is feltűnt neki is, hogy Lizinek is még magasabb a pulzusa (nekik eleve magasabb), viszont az NST-n ütögette a 190-et is (az átlagos normális 140 körül van). Sokat mozgott így produktív volt a vizsgálat, azt mondta D.I. hogy van még a méhlepénynek tartaléka, úgyhogy minden oké. Találkozzunk kedden (azaz ma) a kórházban következő NST-re, ha nem látjuk egymást előbb - búcsúzott. Mivel Attila is bent volt, ezután ment is teletankolni a kocsit, és megnyugtatott afelől, hogy innentől ő egy kortyot nem iszik egyik este sem, hisz bármi lehet!! :) Arra még rákérdeztem, hogy a leoltás (streptococcus) és a vérvétel eredménnyel mizu, mivel legutóbb vashiányra gyanakodott. Hű, az nincs nála, majd vasárnap hívjam, bent lesz a kórházban és megmondja.

Szombati lustis, pihenős napunk után aztán eljött a vasárnap, és délután felhívtam. Vérvétel még mindig kérdés, elvileg ma meglátjuk végre az eredményt, a streptococcus viszont pozitív lett. Az ő szavaival "nem túl jó". Aha nem, nagyon nem sajnos. Antibiotikumot kell 7 napig szednem és arra a kérdésre, hogy még mit tehetek, azt a választ kaptam, hogy "hát most hét napig nem kéne szülni, hogy lemenjen a kúra". Oké, oké most megint ez miii a töököm. Persze elkövettem azt a hibát, amit szerintem mindenki tenne ebben a helyzetben, internethez fordultam, tudom nem kellett volna. Összefoglalva ez egy olyan hüvelyi baktérium, ami amúgy alapesetben nem ártalmas, tünetmentes, olyan baci mint bármi más ami van a szervezetben. Valójában most sem rám, hanem a babára lehet sajnos rossz hatással, mert ha ő áthalad a szülőcsatornán, elkaphatja ezt, és akkor élete első perceitől antibiotikumot kell kapnia. Ami pedig tönkreteheti a bélflóráját rögtön, de ha meg nem kap, különböző betegséggel kezdheti életét, mint a légúti betegségek, vagy pedig a legsúlyosabb agyhártyagyulladás. Rengeteg jó példa van neten, vagyis pozitív, hogy minden rendben volt a kúra után, és megannyi rossz is. Sok-sok elkeseredett kismama írta, hogy nagyon oda kell figyelni erre a vizsgálatra, nehogy elmaradjon vagy bármi...Az olvasgatás után rendkívül jól el is keseredtem, sírtam egész vasárnap este. Tegnap már egy fokkal jobb volt, de azért sírdogáltam egész nap, próbáltam megbeszélni Lizikével, hogy még kicsit legyen el bent, jó neki ott, rugdosson amit csak akar, szórakozzon bátran, mert ha még egy hetet kibír, ígérem fantörpikusat szórakozunk 3-asban ha egyszer megérkezik :) Reméljük, hogy érti és így lesz.. D.I. a telefonban azt mondta, hogy curam duo-t fog felírni, amit hangosan ismételtem, így Attilának beugrott, hogy mintha ilyesmi lenne itthon. Nyugi, nem jellemző egyáltalán a gyógyszer se nagyon itthon :D de mikor Attilának volt egy folt a hátán és belázasodott pont ugyanilyen antibiotikumot kapott. Gyorsan tárcsáztam is D.I-t és megkérdeztem, hogy mennyit kell bevenni, mire ő mondta, hogy "na szuper így nyerünk két napot", 2x1-et szedjek.

Az volt még ami úgy rosszul esett a lelkemnek vasárnap, hogy eszembejutottak a szülésznő múlt hét hétfői szavai amikor kérdezte megvan-e ennek az eredménye, mondtam nincs, mire ő "áh nyugi, ha kéne gyógyszert szedni már rég szólt volna a doktornő". Hát nem így lett. Augusztus 24-én történt a leoltás, és én legközelebb szeptember 9-én mentem hozzá vizsgálatra, gondolván, hogy ekkor is elég rákérdezni, hisz azt sem tudtam milyen következményekkel járhat ha rossz az eredmény (tudom mea culpa). Ha 24-én elmondja, hogy ember telózz ide egy hét múlva, s megvan ez a rossz eredmény, már sokkal előbb, sőt már túl lehetnék az antibiotikum kúrán. Nem beszélve erről a stresszről, amit ez az egész még tök jól csinált nekem az utolsó két hétre. Most megint az van, hogy pihenjek, nehogy meginduljon valami, maradjak nyugton, mert úgyis "minden rendben lesz". 

Tudom, hogy rengeteg páciense van a doktornőnek, mint minden orvosnak, csak valahogy mégis van bennem tüske, hogy "ha előbb szól...", "ha tényleg telefonál előbb...", de persze én tanulok ebből az egészből, hiszen most, hogy már tudom, hogy ha rossz az eredmény, akkor az mivel jár, ergo legközelebb foggal körömmel harcoljak az eredményért és telefonáljak mint egy őrült...Tényleg legjobb mindent tudni, és ha úgy van, akkor inkább rákérdezni, maximum helyesel az orvos. De várni, hogy ő adjon tájékoztatást, vagy, hogy utánamenjen egy-egy eredménynek teljességgel hasztalan. Még így is, hogy magánba jársz és fogadott orvosod van. Megingott a bizalmam benne, ettől függetlenül nem váltok vagy bármi, és az is lehet, hogy csak hibáztatni akarok valakit, de most úgy érzem, ez az egész réges régen elkezdhettük volna, túl lennénk rajta, már a megnyugvás hetében lennék és nincs ez az idegesség. De nyilván mit érdekli őt, hogy utolsó napokban szét vet az ideg, 

Hát ezzel indultam neki tegnap utolsó látogatásomnak a védőnőnél, már erre is rástresszeltem, mondván, hogy fog sápítozni. Szerencsére nem így történt, rendes volt, próbált pozitív történetekkel előrukkolni - amiket amúgy neten is láttam, s megnyugtatott, hogy el sem tudom képzelni, mennyire sok kismamának van ilyen. "Volt akinek levették a mintát, meg se jött az eredmény még, de már szült". "Volt akinek az antibiotikum kúra után nem kapta el a kisbaba és természetes úton megszületett". Ahj bánom is én már komolyan lassan, hogy milyen úton vagy útfélen születik, csak egészséges legyen. Szuper érzés lesz az első napokban még ezen is filózgatni miközben először gyönyörködhetek benne, hogy vajon elkapta-e, vajon mennyire normális, hogy ennyire lélegzik, ez már gyors légzés? szóljak, ne szóljak, hogy vizsgálják? :( elkeseredtem na, mit szépítsük.

De tudom tudom, persze persze bármilyen betegséged van, majd az antibiotikum megoldja, ne aggódj. Jelenleg azt tudom csak mondogatni magamban, hogy "ez nem történhet meg velünk" "muszáj mindennek tényleg rendben lenni". Hogy így vágott Attila esze, vasárnap elkezdtem az antibiotikumot, azaz vasárnapig tart ez a kúra, s aztán jó kérdés mi lesz, ma rákérdezek D.I.nél, hogy megy ez, védőnő szerint, ha nem olyan súlyos az eredmény, nem szokták kontrollra küldeni a kismamát, ha az érték valami fölött van az antibiotikum kúra után viszont van még egy leoltás...kiváncsi leszek mi lesz.