Halihó,
Gyorsan elérkeztem a
10. hét eseményeinek felidézéséhez, előre bocsájtom, nem lesz túl boldog ez a
bejegyzés, habár mostmár sokkal jobb úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy
beh jó túl lenni rajta!
Mikor az említett
második vizsgálat történt, a babóca alakja és a köldök zsinór jól kirajzolódott
az ultrahang képeken és a megszokott módon folytattuk mindennapjainkat.
Bejelentkeztem a védőnőhöz, hangja kedves és aranyos volt a telefonban.
Éppen
egy pénteki nap volt, mikor valamiért reggel óta rossz kedvem volt és nem
értettem miért, Attila jött is értem este munka után és hozott tulipánt meg
finom fagyikát J
Amikor
hazaértem még vacsi is várt, úgy tűnt a lelkibékém helyre áll és minden a
legnagyobb rendben. Sajnos nem így történt, a mosdóból kijővén sírva fakadtam
mert vérzést tapasztaltam. Egyből hívtam anyát, hogy mit csináljak, aki először
is kérte, hogy nyugodjak meg, mert nagyon felizgattam magam- féltettem ezt a
kis parányi cukibogyót, ugyanakkor nagyon bíztam benne, hogy nem lesz baj.
Zsanit is hívtam, aki rögtön tudta miről lehet szó, próbált megnyugtatni és
bíztatni, hogy menjek be az ügyeletre mert kapok duphastont és megnézik a babát
és minden rendben lesz. Persze az ember már régebben is hallott dolgokat, hogy
ez normális, előfordul stb, de nyilván mondanom sem kell, valahogy mégse tűnik
olyan normálisnak ha az ember saját bőrén tapasztalja. Nem tudtam eldönteni,
hogy mi tenne jót, hogy itthon maradni és úgy megnyugodni majd elmúlik holnapra
csak ne idegeskedjek vagy ügyelet. Végül próbáltam enni egy kicsit mert éreztem,
hogy az jó lesz addig sem sírok, majd Attila megnézte, hogy a Klinikán (Pécs)
hogy van az ügyelet és inkább elindultunk. Nagyon rettegtem még télikabátos időszak
volt bőszen (február eleje) és vacogtam.
Kicsit
mókás volt a nagy ijedtségben, mikor tekeregtünk a klinikánál– mert az építkezések
miatt egy sárga tábla miatt körbe mentünk és végül nem is tudom talán a mentők
helyén hajtottunk be, s jött a biztonsági őr lámpával – s megkezdte a
„vizsgálatot”. Kérdezte, hogy mit keresünk itt J na
vajon…jó nyilván kicsit aggódott, hogy ha rossz helyen hajtottunk be akkor nem
vagyunk teljesen százasok – hát abban a pillanatban nem is voltunk. Majd mondta
Attila, hogy az ügyeletre jöttünk. Szegény biztonsági őr biztos nem
gondolta át a következő reakcióját: "jó és miért?''...:) most komolyan menjük bele? J
Most már
nyilván vicces, jó mosolyogni is rajta, de akkor én szótlanul ültem tovább, s
Attila válaszolgatott. Na mondom már a parkolóban elkezdik az
„állapotfelmérést”. Mikor bementünk síri csönd volt, épp arra járt egy
asszisztens aki beinvitált a vizsgálóba és hívta az orvost. Még mindig
vacogtam, aztán jött V. Sz. (doki) és megvizsgálta, csinált ultrahangot és
hallottuk a baba szívhangját is, még mindig sírtam, de sokkal jobban voltam.
Felírt utrogestant- elmondása szerint duphastont már nem lehet kapni – és
magnézium citricit ha görcsölnék. Az utrogestan azért kell, mert ez segít a
babának „megkapaszkodni”. Szigorú fekvést javasolt, azt mondta a nap 70%-ban
feküdni kell.
Természetesen,
mint amikor Pesten munkámból adódóan hívásokat vettem sosem értettem, ha
valamelyik rendszer nem ment, akkor miért kérdezték meg a felhasználók, hogy de
miért? mi okozza ezt? nem értettem, hiszen nem tök mindegy? nem megy és kész.
Nah most első reakcióm nekem is az volt de hát miért van ez? mi ez egyáltalán?
Ködös választ kapva a méhlepény és egyéb mozgásokról, miután hazamentünk azért megnyugodtunk.
Reméltük gyorsan elmúlik és hamarosan minden rendben lesz. Mivel ágynyugalomra
voltam kényszerítve, idő előtt kellett megosztanom az amúgy boldog hírt a
munkáltatóval (ez a 10. hét volt) de hál’Isten teljesen jól fogadta és
maximális segítséget kaptam.
Oké
elmúlt ez a péntek este, jött a vasárnap, tudtam pihenés jön, tudtam nem megyek
egy hétig dolgozni, itthon leszek majd megnyugszok, majd minden jobb lesz. Már
csak három nap, s találkozom a védőnővel is.
Első
nagy találkozásunk nem sikerült jól, na nem azért, mert nem volt aranyos –
teljesen normális volt, inkább csak a körülmények nem segítették elő a jó
kezdést. Természetesen rögtön a rossz hírrel kezdtem, amit további követett.
Természetesen volt súlymérés, vérnyomás, vizelet vizsgálat.. Először a
vizeletemben mutatott ki gennyet, aztán a súlyméréskor megállapított, hogy
túlsúlyos vagyok (neki volt újdonság, nem nekem, persze ez rögtön olyan
gondokra engedte következtetni hogy majd biztosan cukorbeteg leszek. Cukor
amúgy teljesen normálisnak mutatkozott a vizeletben ami meg is lepte. A
vérnyomásom ezek után mérte meg, ülve hallgattam az „eredményeket” –
természetesen jó magas lett 146-tal mutatkozott be, egyszer mérte és már került
is a kiskönyvbe. Beszélt arról miféle gondjaim lesznek – jó mi? Nem elég ami
már van? persze mindezt tényleg azért aranyosan, meg látta, hogy mindjárt
összeesek ennyi sok szörnyülettől, cukorbeteg és hogy én ne menjek 10 kg fölé
hízásban és így tovább. Kijöttem és zokogtam. Azt sem tudtam mit csináljak
hirtelen, felhívta D.I-t hogy megkérdezzem, hogy most mi lesz, mondta az
utrogestan adagot emeljem meg napi 3-ra és jöjjek hozzá holnap. Be is
jelentkeztem és meg is látogattam a doktornőt. Csinált ultrahangot, és
megnyugtatott, hogy semmi gond nincs a vizeletemmel efelől ne aggódjak.
Sajnálta, hogy bekerült az a jó magas vérnyomás érték, de javasolta az otthoni
mérést is. Ezt be is vezettük és mindig 110 és 120 közötti eredményem volt. Az
ultrahangon a babóca irtó édes volt, föl le fickándozott. A doktornő megtalálta
a problémát gyorsan, s megállapította, hogy bevérzésem (hematómám) van. Ekkor
még a hematóma nagyobb volt, mint maga a baba. Azt mondta hogy feküdjek még
legalább 2 hétig utána megnézzük újra.
Akkor a blog
címe...Ezen az ultrahangon ez a két képecske készült akkor róla, olyan volt
mint aki libeg, jól elvan az űrben, ezért apa el is nevezte űrhajósnak JJ Ez a név
aztán annyira ráragadt, hogy azóta is így hívjuk, mert általában hozza a
formáját azóta is az ultrahang képeket és a pocakban is űrhajózik... JJ
Nah
vissza a történésekhez... Még mindig ott
lapult bennem azért a megválaszolatlan kérdés, mi ez a bevérzés és miért van ? Vajon én csináltam valami rosszat? Akartam
mozogni legalább egyszer egy héten – a napi munkahelyre való gyaloglás mellett-
így találtam youtube-on kismama tornát, s el is kezdtem csinálni. Ez tehet
róla? vagy tényleg az, hogy túlsúlyos vagyok idáig vezethet? Eztán mély
depresszióba zuhantam, nem tudtam, hogy lesz-e valaha ebből kiút, elmúlik-e. Sokat
kutakodtam, olvasgattam, hogy mi is ez a hematóma valójában. Írnak ezt is-azt
is, hogy közel a méhlepény a méjszájhoz, elpattanó ér, vérömleny. A lényeg
mégis az, hogy két lehetőség van, vagy felszívódik magától vagy pedig kiürül.
Utóbbi azért veszélyes, mert vetélést idézhet elő. Ha megmarad akkor pedig
koraszülést.
„Óriási” gondoltam.
Lassan teltek a napok, csak feküdtem. Rengeteg segítséget kaptunk a szülőktől,
és támogató szavakat a barátoktól. Egyszer még Attila is megpróbált főzni,
sikerült is neki egy jó kis carbonara spaghettit összedobni :D aranyos volt ahogy tevékenykedett a konyhában.:) hol a só, ezt még kell főzni? ...J
Csili pedig
átváltott nagymama üzemmódba és innentől megállás nélkül szállította nekem a
különféle gyógyíreket úgy mint a homoktövis tea, cékla és répalé,
teljeskiőrlésű tészták, kókuszolaj és kókusztej (nyammii), light cappuccino és
egy gyógyító mackócska. Azt mondta anyának, hogy biztos hogy megfogunk
gyógyulni, mert hogy mindenki mögöttünk áll <3
Anyuék az ügyelet utána nap egy egész hétre
való ételt hoztak, ami szuper jól esett. Valamint kaptam egy szép rózsaszín
hálóinget ami azóta is a kedvencem. Pár napra rá váltották őket Anica néniék
akik meghozták a következő adagot, úgyhogy bővelkedtünk rendesen az ételekből J egyetlen
dolgunk volt: meggyógyulni.
Feküdtem egész nap,
kint a nappaliban apa egy deszka segítségével megemelte az ágyat amin feküdtem,
hogy ne csak a lábam, hanem mindenhogyan kicsit ferdén feküdjünk. Délutánonként
általában 2 órás alvást produkáltam, ami nagyon kedvünkre való volt. Kár hogy
az ember jóval az óvoda után jön rá, hogy milyen jó is ez a délutáni szundi. J
A tv műsorokat már
kívülről fújtam, 7től Will és Grace, 8tól Mike és Molly és 9től Szívek
Szállodája, aztán 10től ide fordultam majd amoda, délben ettem aztán jött a két
órás szunya és vártam Attilát. Közös vacsi, este Jim szerint a világ, két pasi
meg egy kicsi, hírek és már aludtam is. akár 8tól egyet 9ig majd zuhiztam és
folytattam a vízszintes csukott szemes állapotot.Azt hiszem akkor már az ember tényleg
nincs lelkileg a toppon ha hiányzik a munkája. No persze nem úúgy, hanem inkább
az érzés, hogy bár lennénk egészségesek és járhatnánk dolgozni.
Hogy kicsit a
port.hu szerepköréből kijöjjek, Anya vett nekem egy gobelin hímzést, ami két
napig először azért foglalt le, mert fogalmam sem volt, hogy álljak neki J
kerülgettem a cérnákat, a tűt és az interneten talált kevéské információt.
Aztán egyszercsak úgy döntöttem, hogy nekilátok és ez lett belőle: lassacskán…
Közben új találkozót egyeztettem a védőnővel, ahol hál’Istennek minden rendben ment.
Gennyes vizeletről szó sincs, vérnyomás 126, még nem híztunk de a hematóma még
megvan. Azért jó kedvvel jöttem ki és úgy éreztem erősödünk.
Nem sokkal a védőnő
után elérkezett az a bűvös 12. hét, amikor is kötelező genetikai ultrahangon
jártunk, ahol azért űrhajós hozta a formáját, de minden értékünk jó volt. Zsani kísért el a klinikára és együtt tapasztaltuk meg hogy mit is
takar a down-szűrés (azaz a vérvétel(ek). Eleve nem indult jól az informálódás,
a down szűréssel kapcsolatban. Olyan rossz volt, hogy sehol nincs leírva, hogy
párszor telefonáltunk a klinikára, mikor hosszas várakozás után felvették
nagyon örültem és érdeklődtem, mire csak annyit mondtak, hogy időpont nem kell,
12-hetes UH kell és rám csapták a telefont. Annyira elment a kedvem az egésztől, hogy utána
egy napig az egészet hagytam is a fenébe. Zsani is próbálkozott míg nem
sikerült a telefonban egy olyan valakit elcsípnie, aki hál'Isten egy perc alatt elmondta, hogy nem kell más, mint egy 12.hetes UH és aztán pedig
vérvétel (+fizetni). Így gyorsan én is felhívtam a klinikát remélve, hogy ugyanezt a kedves informatív nőcit kifogom. Így is lett. Nah szóval elérkezett ez a nap is,
és az ultrahang után vártunk a genetikai tanácsadó előtt. Ajtót nem nyitottak
de az idő mégis gyorsan ment hiszen meséltem Zsaninak első védőnőnél tett
látogatásomat. Az egyik vicces "történet" az a mérlegelés volt. Mondja Zsani nem lehet hogy rossz az a mérleg? hát nem hiszem - feleltem. Bár van egy két stikkje, például nem lehet csak a bal alsó kis sarkába állni mert ott mutat jó értéket. Aha aha és milyen mérleg ez? hát valami múlt századi ilyen vas dög nehéz és pakolni kell a súlyokat. Röhög Zsani hogy ilyet nem is tudja mikor látott utoljára :D Mondom én akkor amikor Pisti bácsi méri a darált húst a disznóvágáskor :) :) :)
Nah csak vártunk vártunk tovább..Míg nem megfordult Zsani fejében, hogy de most ez tuti, hogy itt
kell várnunk? hát persze hogy nem, elszaladt gyorsan a recepcióra akik eggyel
arrébb irányítottak minket. Nem tetszett mert pont az a váró volt,
ahová érkeztünk mikor az ügyeletre kellett jönnünk. Persze most nem sötét volt
és még a biztonsági őr se kezdett elővizsgálatokba J Na
vártunk, szerencsére nem sokat mert még mindig csak 9 előtt voltunk, aztán
behívtak és nem tudtam mi fog történni J semmi amúgy,
elmondtam hogy mit szeretnék, és nyomtattak nekem egy lapot amolyan beutaló
félét, amivel aztán mehettünk fizetni. Az árak sem jók amúgy a honlapon
(általában 1000-1500 zal drágábbak, az én két vérvételem 21.500 Ft volt). Mindegy természetesen ezen már nem múlik,
nah mentünk, akkor fizettem és mentünk a kinti kis házba ahol levették az első
fiolányi vért. Mivel nem néztem oda nem voltam rosszul sem,de jó volt túl lenni rajta.
Aztán jött a
következő fekvős hét és még egy (összesen 3 hét) és egyszer csak a postán ezt
kaptam, Hugitól. Persze üresen, színekkel aztán én töltöttem meg a képet <3 J
Miután ezt is
kifestettem egy hét alatt, kezdett közeledni a visszatérésem időpontja. Mármint a munkába. Nem
éreztem még azt a 100%-os munka kész énemet, és még a hematóma sem múlt el.
Felhívtam a főnökömet, aki szerencsére magától mondta, hogy ha gondolom még egy
hétig használjam a céges laptopot és dolgozzak itthonról. Nagyon jó volt, mert
így tényleg tudtam még pihenni és nem volt megerőltető hirtelen a munka,
fokozatosan tudtam hozzászoktatni magam.
Hát így töltöttük be
az ominózus 12. hetet, majd folytattuk tovább és kezdtünk visszazökkenni a
hétköznapokba J Erősödtünk de még mindig sokat aludtunk. Dolgoztunk, de Attila mindig
jött értünk. Azért reggelente jó volt sétálni, amit aztán bevezettem délután
is, csak egy 10-12 percre felfelé a Tettyén levegőzünk azóta minden nap J
A következő
doktornőmmel való találkozáskor már április volt – első alkalom hogy Attila is
bejött az ultrahangra, ahol is űrhajós izgett-mozgott, meg is jegyezte D.I. ez
aztán jó kis virgonc gyerek lesz J Neme még nem látszik, össze-vissza forgolódik, láttuk csak a kezét,
csak a fejét, csak a gerincét és hallottuk a szívét is dobogni.
Nektek üzeni sziasztok, jól vagyok! :)
A hematómának
már nyoma sem volt.. nagyon nagy
öröm volt, felszabadultunk, úgy éreztem megmenekültünk J hát
igen, mit tesz a szeretet pozitív ereje…<3
12. ultrahang
szerint kalkulált időpontunk: szeptember 19.
Ügyelet:
2016.02.19
Második vizsgálat:
2016.02.11.
Első védőnő
látogatás: 2016.02.24
Második védőnő
látogatás: 2016.03.09.
Hematóma már nem látszik:
2016.04.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése