2. A szeretet pozitív ereje

Halihó,

Gyorsan elérkeztem a 10. hét eseményeinek felidézéséhez, előre bocsájtom, nem lesz túl boldog ez a bejegyzés, habár mostmár sokkal jobb úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy beh jó túl lenni rajta!

Mikor az említett második vizsgálat történt, a babóca alakja és a köldök zsinór jól kirajzolódott az ultrahang képeken és a megszokott módon folytattuk mindennapjainkat. Bejelentkeztem a védőnőhöz, hangja kedves és aranyos volt a telefonban.

Éppen egy pénteki nap volt, mikor valamiért reggel óta rossz kedvem volt és nem értettem miért, Attila jött is értem este munka után és hozott tulipánt meg finom fagyikát J

Amikor hazaértem még vacsi is várt, úgy tűnt a lelkibékém helyre áll és minden a legnagyobb rendben. Sajnos nem így történt, a mosdóból kijővén sírva fakadtam mert vérzést tapasztaltam. Egyből hívtam anyát, hogy mit csináljak, aki először is kérte, hogy nyugodjak meg, mert nagyon felizgattam magam- féltettem ezt a kis parányi cukibogyót, ugyanakkor nagyon bíztam benne, hogy nem lesz baj. Zsanit is hívtam, aki rögtön tudta miről lehet szó, próbált megnyugtatni és bíztatni, hogy menjek be az ügyeletre mert kapok duphastont és megnézik a babát és minden rendben lesz. Persze az ember már régebben is hallott dolgokat, hogy ez normális, előfordul stb, de nyilván mondanom sem kell, valahogy mégse tűnik olyan normálisnak ha az ember saját bőrén tapasztalja. Nem tudtam eldönteni, hogy mi tenne jót, hogy itthon maradni és úgy megnyugodni majd elmúlik holnapra csak ne idegeskedjek vagy ügyelet. Végül próbáltam enni egy kicsit mert éreztem, hogy az jó lesz addig sem sírok, majd Attila megnézte, hogy a Klinikán (Pécs) hogy van az ügyelet és inkább elindultunk. Nagyon rettegtem még télikabátos időszak volt bőszen (február eleje) és vacogtam.

Kicsit mókás volt a nagy ijedtségben, mikor tekeregtünk a klinikánál– mert az építkezések miatt egy sárga tábla miatt körbe mentünk és végül nem is tudom talán a mentők helyén hajtottunk be, s jött a biztonsági őr lámpával – s megkezdte a „vizsgálatot”. Kérdezte, hogy mit keresünk itt J na vajon…jó nyilván kicsit aggódott, hogy ha rossz helyen hajtottunk be akkor nem vagyunk teljesen százasok – hát abban a pillanatban nem is voltunk. Majd mondta Attila, hogy az ügyeletre jöttünk. Szegény biztonsági őr biztos nem gondolta át a következő reakcióját: "jó és miért?''...:) most komolyan menjük bele? J

Most már nyilván vicces, jó mosolyogni is rajta, de akkor én szótlanul ültem tovább, s Attila válaszolgatott. Na mondom már a parkolóban elkezdik az „állapotfelmérést”. Mikor bementünk síri csönd volt, épp arra járt egy asszisztens aki beinvitált a vizsgálóba és hívta az orvost. Még mindig vacogtam, aztán jött V. Sz. (doki) és megvizsgálta, csinált ultrahangot és hallottuk a baba szívhangját is, még mindig sírtam, de sokkal jobban voltam. Felírt utrogestant- elmondása szerint duphastont már nem lehet kapni – és magnézium citricit ha görcsölnék. Az utrogestan azért kell, mert ez segít a babának „megkapaszkodni”. Szigorú fekvést javasolt, azt mondta a nap 70%-ban feküdni kell.

Természetesen, mint amikor Pesten munkámból adódóan hívásokat vettem sosem értettem, ha valamelyik rendszer nem ment, akkor miért kérdezték meg a felhasználók, hogy de miért? mi okozza ezt? nem értettem, hiszen nem tök mindegy? nem megy és kész. Nah most első reakcióm nekem is az volt de hát miért van ez? mi ez egyáltalán? Ködös választ kapva a méhlepény és egyéb mozgásokról, miután hazamentünk azért megnyugodtunk. Reméltük gyorsan elmúlik és hamarosan minden rendben lesz. Mivel ágynyugalomra voltam kényszerítve, idő előtt kellett megosztanom az amúgy boldog hírt a munkáltatóval (ez a 10. hét volt) de hál’Isten teljesen jól fogadta és maximális segítséget kaptam.

Oké elmúlt ez a péntek este, jött a vasárnap, tudtam pihenés jön, tudtam nem megyek egy hétig dolgozni, itthon leszek majd megnyugszok, majd minden jobb lesz. Már csak három nap, s találkozom a védőnővel is.

Első nagy találkozásunk nem sikerült jól, na nem azért, mert nem volt aranyos – teljesen normális volt, inkább csak a körülmények nem segítették elő a jó kezdést. Természetesen rögtön a rossz hírrel kezdtem, amit további követett. Természetesen volt súlymérés, vérnyomás, vizelet vizsgálat.. Először a vizeletemben mutatott ki gennyet, aztán a súlyméréskor megállapított, hogy túlsúlyos vagyok (neki volt újdonság, nem nekem, persze ez rögtön olyan gondokra engedte következtetni hogy majd biztosan cukorbeteg leszek. Cukor amúgy teljesen normálisnak mutatkozott a vizeletben ami meg is lepte. A vérnyomásom ezek után mérte meg, ülve hallgattam az „eredményeket” – természetesen jó magas lett 146-tal mutatkozott be, egyszer mérte és már került is a kiskönyvbe. Beszélt arról miféle gondjaim lesznek – jó mi? Nem elég ami már van? persze mindezt tényleg azért aranyosan, meg látta, hogy mindjárt összeesek ennyi sok szörnyülettől, cukorbeteg és hogy én ne menjek 10 kg fölé hízásban és így tovább. Kijöttem és zokogtam. Azt sem tudtam mit csináljak hirtelen, felhívta D.I-t hogy megkérdezzem, hogy most mi lesz, mondta az utrogestan adagot emeljem meg napi 3-ra és jöjjek hozzá holnap. Be is jelentkeztem és meg is látogattam a doktornőt. Csinált ultrahangot, és megnyugtatott, hogy semmi gond nincs a vizeletemmel efelől ne aggódjak. Sajnálta, hogy bekerült az a jó magas vérnyomás érték, de javasolta az otthoni mérést is. Ezt be is vezettük és mindig 110 és 120 közötti eredményem volt. Az ultrahangon a babóca irtó édes volt, föl le fickándozott. A doktornő megtalálta a problémát gyorsan, s megállapította, hogy bevérzésem (hematómám) van. Ekkor még a hematóma nagyobb volt, mint maga a baba. Azt mondta hogy feküdjek még legalább 2 hétig utána megnézzük újra.

Akkor a blog címe...Ezen az ultrahangon ez a két képecske készült akkor róla, olyan volt mint aki libeg, jól elvan az űrben, ezért apa el is nevezte űrhajósnak JJ Ez a név aztán annyira ráragadt, hogy azóta is így hívjuk, mert általában hozza a formáját azóta is az ultrahang képeket és a pocakban is űrhajózik... JJ

Nah vissza a történésekhez...  Még mindig ott lapult bennem azért a megválaszolatlan kérdés, mi ez a bevérzés és miért van ?  Vajon én csináltam valami rosszat? Akartam mozogni legalább egyszer egy héten – a napi munkahelyre való gyaloglás mellett- így találtam youtube-on kismama tornát, s el is kezdtem csinálni. Ez tehet róla? vagy tényleg az, hogy túlsúlyos vagyok idáig vezethet? Eztán mély depresszióba zuhantam, nem tudtam, hogy lesz-e valaha ebből kiút, elmúlik-e. Sokat kutakodtam, olvasgattam, hogy mi is ez a hematóma valójában. Írnak ezt is-azt is, hogy közel a méhlepény a méjszájhoz, elpattanó ér, vérömleny. A lényeg mégis az, hogy két lehetőség van, vagy felszívódik magától vagy pedig kiürül. Utóbbi azért veszélyes, mert vetélést idézhet elő. Ha megmarad akkor pedig koraszülést.

„Óriási” gondoltam. Lassan teltek a napok, csak feküdtem. Rengeteg segítséget kaptunk a szülőktől, és támogató szavakat a barátoktól. Egyszer még Attila is megpróbált főzni, sikerült is neki egy jó kis carbonara spaghettit összedobni :D aranyos volt ahogy tevékenykedett a konyhában.:) hol a só, ezt még kell főzni? ...J

  

Csili pedig átváltott nagymama üzemmódba és innentől megállás nélkül szállította nekem a különféle gyógyíreket úgy mint a homoktövis tea, cékla és répalé, teljeskiőrlésű tészták, kókuszolaj és kókusztej (nyammii), light cappuccino és egy gyógyító mackócska. Azt mondta anyának, hogy biztos hogy megfogunk gyógyulni, mert hogy mindenki mögöttünk áll <3

Anyuék az ügyelet utána nap egy egész hétre való ételt hoztak, ami szuper jól esett. Valamint kaptam egy szép rózsaszín hálóinget ami azóta is a kedvencem. Pár napra rá váltották őket Anica néniék akik meghozták a következő adagot, úgyhogy bővelkedtünk rendesen az ételekből J egyetlen dolgunk volt: meggyógyulni.

Feküdtem egész nap, kint a nappaliban apa egy deszka segítségével megemelte az ágyat amin feküdtem, hogy ne csak a lábam, hanem mindenhogyan kicsit ferdén feküdjünk. Délutánonként általában 2 órás alvást produkáltam, ami nagyon kedvünkre való volt. Kár hogy az ember jóval az óvoda után jön rá, hogy milyen jó is ez a délutáni szundi. J

A tv műsorokat már kívülről fújtam, 7től Will és Grace, 8tól Mike és Molly és 9től Szívek Szállodája, aztán 10től ide fordultam majd amoda, délben ettem aztán jött a két órás szunya és vártam Attilát. Közös vacsi, este Jim szerint a világ, két pasi meg egy kicsi, hírek és már aludtam is. akár 8tól egyet 9ig majd zuhiztam és folytattam a vízszintes csukott szemes állapotot.Azt hiszem akkor már az ember tényleg nincs lelkileg a toppon ha hiányzik a munkája. No persze nem úúgy, hanem inkább az érzés, hogy bár lennénk egészségesek és járhatnánk dolgozni.

Hogy kicsit a port.hu szerepköréből kijöjjek, Anya vett nekem egy gobelin hímzést, ami két napig először azért foglalt le, mert fogalmam sem volt, hogy álljak neki J kerülgettem a cérnákat, a tűt és az interneten talált kevéské információt. Aztán egyszercsak úgy döntöttem, hogy nekilátok és ez lett belőle: lassacskán…

Közben új találkozót egyeztettem a védőnővel, ahol hál’Istennek minden rendben ment. Gennyes vizeletről szó sincs, vérnyomás 126, még nem híztunk de a hematóma még megvan. Azért jó kedvvel jöttem ki és úgy éreztem erősödünk.

Nem sokkal a védőnő után elérkezett az a bűvös 12. hét, amikor is kötelező genetikai ultrahangon jártunk, ahol azért űrhajós hozta a formáját, de minden értékünk jó volt. Zsani kísért el a klinikára és együtt tapasztaltuk meg hogy mit is takar a down-szűrés (azaz a vérvétel(ek). Eleve nem indult jól az informálódás, a down szűréssel kapcsolatban. Olyan rossz volt, hogy sehol nincs leírva, hogy párszor telefonáltunk a klinikára, mikor hosszas várakozás után felvették nagyon örültem és érdeklődtem, mire csak annyit mondtak, hogy időpont nem kell, 12-hetes UH kell és rám csapták a telefont. Annyira elment a kedvem az egésztől, hogy utána egy napig az egészet hagytam is a fenébe. Zsani is próbálkozott míg nem sikerült a telefonban egy olyan valakit elcsípnie, aki hál'Isten egy perc alatt elmondta, hogy nem kell más, mint egy 12.hetes UH és aztán pedig vérvétel (+fizetni). Így gyorsan én is felhívtam a klinikát remélve, hogy ugyanezt a kedves informatív nőcit kifogom. Így is lett. Nah szóval elérkezett ez a nap is, és az ultrahang után vártunk a genetikai tanácsadó előtt. Ajtót nem nyitottak de az idő mégis gyorsan ment hiszen meséltem Zsaninak első védőnőnél tett látogatásomat. Az egyik vicces "történet" az a mérlegelés volt. Mondja Zsani nem lehet hogy rossz az a mérleg? hát nem hiszem - feleltem. Bár van egy két stikkje, például nem lehet csak a bal alsó kis sarkába állni mert ott mutat jó értéket. Aha aha és milyen mérleg ez? hát valami múlt századi ilyen vas dög nehéz és pakolni kell a súlyokat. Röhög Zsani hogy ilyet nem is tudja mikor látott utoljára :D Mondom én akkor amikor Pisti bácsi méri a darált húst a disznóvágáskor :) :) :)

Nah csak vártunk vártunk tovább..Míg nem megfordult Zsani fejében, hogy de most ez tuti, hogy itt kell várnunk? hát persze hogy nem, elszaladt gyorsan a recepcióra akik eggyel arrébb irányítottak minket. Nem tetszett mert pont az a váró volt, ahová érkeztünk mikor az ügyeletre kellett jönnünk. Persze most nem sötét volt és még a biztonsági őr se kezdett elővizsgálatokba J Na vártunk, szerencsére nem sokat mert még mindig csak 9 előtt voltunk, aztán behívtak és nem tudtam mi fog történni J semmi amúgy, elmondtam hogy mit szeretnék, és nyomtattak nekem egy lapot amolyan beutaló félét, amivel aztán mehettünk fizetni. Az árak sem jók amúgy a honlapon (általában 1000-1500 zal drágábbak, az én két vérvételem 21.500 Ft volt). Mindegy természetesen ezen már nem múlik, nah mentünk, akkor fizettem és mentünk a kinti kis házba ahol levették az első fiolányi vért. Mivel nem néztem oda nem voltam rosszul sem,de jó volt túl lenni rajta.

Aztán jött a következő fekvős hét és még egy (összesen 3 hét) és egyszer csak a postán ezt kaptam, Hugitól. Persze üresen, színekkel aztán én töltöttem meg a képet <3 J

Miután ezt is kifestettem egy hét alatt, kezdett közeledni a visszatérésem időpontja. Mármint a munkába. Nem éreztem még azt a 100%-os munka kész énemet, és még a hematóma sem múlt el. Felhívtam a főnökömet, aki szerencsére magától mondta, hogy ha gondolom még egy hétig használjam a céges laptopot és dolgozzak itthonról. Nagyon jó volt, mert így tényleg tudtam még pihenni és nem volt megerőltető hirtelen a munka, fokozatosan tudtam hozzászoktatni magam.

Hát így töltöttük be az ominózus 12. hetet, majd folytattuk tovább és kezdtünk visszazökkenni a hétköznapokba J Erősödtünk de még mindig sokat aludtunk. Dolgoztunk, de Attila mindig jött értünk. Azért reggelente jó volt sétálni, amit aztán bevezettem délután is, csak egy 10-12 percre felfelé a Tettyén levegőzünk azóta minden nap J

A következő doktornőmmel való találkozáskor már április volt – első alkalom hogy Attila is bejött az ultrahangra, ahol is űrhajós izgett-mozgott, meg is jegyezte D.I. ez aztán jó kis virgonc gyerek lesz J Neme még nem látszik, össze-vissza forgolódik, láttuk csak a kezét, csak a fejét, csak a gerincét és hallottuk a szívét is dobogni. 

Nektek üzeni sziasztok, jól vagyok! :)

A hematómának már nyoma sem volt.. nagyon nagy öröm volt, felszabadultunk, úgy éreztem megmenekültünk J hát igen, mit tesz a szeretet pozitív ereje…<3

12. ultrahang szerint kalkulált időpontunk: szeptember 19.

Ügyelet: 2016.02.19

Második vizsgálat: 2016.02.11.

Első védőnő látogatás: 2016.02.24

Második védőnő látogatás: 2016.03.09.

Hematóma már nem látszik: 2016.04.07.