Azt
hiszem úgy igazából a pocim a 16. hétben látszott először, mármint hogy
kerekedett J Addig persze inkább azt lehetett gyanítani hogy híztam, de aztán úgy
megindult a gömbölyödés, hogy mostmár talán le se tagadhatnánk :)
2016. Április 7.
Játszadozunk
a nevekkel, erősen gondolkodunk, miközben Anya és Csilla szerint kisfiú lesz,
Anica néni szerint kislány…amikor valaki megtudja, hogy kisbabát várok, mindig
kérdezi és mi lesz a neme? Még nem tudjuk – válaszolom. Jó de mégis mit
akarunk? Teljesen mindegy – mondom. Jó és akkor milyen nevekre gondolunk? őő
hát igen van egy kis bibi. Attól függetlenül amit a következő pár sor tartogat,
még továbbra is őszintén örülünk bármilyen nemű is lesz űrhajós. De egyelőre
fiú nevünk nincsen. A Liza tetszik nekünk nagyon, mert Lizinek is lehet
becézni, amire én kitaláltam nagy olaszos létemre, hogy akkor legyen Eliza.
Attila rábólintott, tehát ez fix. Dehogy mit össze nem szenvedünk a
fiúnevekkel! Volt egy pesti munkatársam aki a 3. gyerkőcüket várta feleségével és
amikor kérdeztem, hogy milyen nevekben gondolkodnak, azt mondta, hogy ezt nem
árulja el. Mindenki akkor fogja megtudni amikor megszületett a pici. Valahogy
megértem! Mi a Márkót szerettük volna, de olyan rossz reakciót kaptunk az egyik
mostani pécsi munkatársamtól, hogy elment a kedvünk…azóta nézegetjük, Attila
nagy kedvence a Dániel, szóba jött még a Mirkó, de még keressük az igazit!
Jártunk
megint a klinikán a Down szűrés második vérvételén, mivel már tudtam a járást,
gyorsan ment. Két hét mire megérkezik az eredmény.
Aztán voltunk a
védőnőnél is, fél kilót felszedtünk, vizelet rendben, vérnyomás rendben J
A
védőnő a találkozásunkkor tájékoztatott a következő „kötelezőről” ami nem más
mint a fogorvos és a 18. heti ultrahang, valamint vérvétel és EKG. Mivel
panaszmentes voltam és évente egyszeri fogellenőrzést betartottam, gondoltam a
körzeti pécsi fogorvoshoz ellátogatok. Sajnos itt muszáj akarva-akaratlanul
kitérnem a nem fizetős egészségügyi ellátásra, mert amúgy is a hangvételből
mindenki tudná mit gondolok. Az időpont mit sem számít persze, jön 10 ember egy
időpontra, olyan mindegy. Nem is a doktorúr volt bent – akihez tartozok hanem
nagyon valószínű, hogy egy gyakorlatát végző fogorvos palánta, aki egy
belenézés után, közölte, hogy tele vagyok lyukasfoggal. Kérdeztem de mégis
mennyi 1?2? Nagy kegyesen visszaültetett és elkezdett számolni,
1-2-3-4-5-6-7..ó de csudás hír! mi van???
A
bölcsességfogam meg cirkuszol, de azzal úgy sem lehet most mit kezdeni – mondom
őh uhm aha,izé és akkor? hát egyeztessek időpontot és majd betömi, mondom jah
persze! itt? soha…kimentem persze sírva hívtam Attilát, hogy mit mondtak.
Megnyugtatott és eldöntöttük megyünk magánorvoshoz – aki nem fog 2 perc alatt
letudni és normálisan megnézi a fogaimat. Azóta ez is pipa természetesen a
helyzet nem az 5 és végtelen számot érintette, hanem a kettő darabot.
Megnyugtatott hogy valami egészen másra és csak úgy rámondta hogy lyukas
(fekete barázdák), csak kérdem én hogy az a másik képes lett volna betömni egészséges
fogakat is? A bölcsesség fogról is annyit, hogy azt mondta ez a magándoki hogy
nem kell aggódnom egészségesek amíg nincs panasz és elfér, esze ágában nem
lenne bántani...nah szupi J
Mindeközben
hirtelen tavaszodni kezdett az idő, a természet és végre a hangulatom is J
Kimerészkedünk most már egyre bátrabban és végre nem csak otthon van késztetésem
nem otthoni ruhát hordani J Medvehagyma illat a vásárcsarnokban, és nárcisz itthon J
Mindeközben beszereztem egy kismama kabátot is ami nagyon megtetszett, úgyhogy dobott egyet a hangulatomon ez is J amúgy ez a kismamaruha is megér egy misét, főleg gondolom csak itt Pécsen ilyen „silány” a kínálat, vagy csak én nem tudom a jó lelőhelyet. Ezért inkább a H&M – ez itt a reklám helye :P – online felületére bízom magam, és ha van akciós kód ingyen szállítással egész jól meglehet úszni a nagyobb méretű ruhák beszerzését J a boltban magában rémesen picúrka hely áll rendelkezésre és soha nincs akció L C&A ugyanez van egy 10 vállfára jutó kismama ruha és hello szia szevasz. Azért még bírom benne, hogy ez változik.
Közben elérkezett a
húsvét is és felfedeztem a gyerekpezsgővel beszállhatok a „felnőttek
italozásába” ugyanis jól felpörget és vicces leszek J
És a pocak csak nő :)
2016. Április 16.
Voltam életem első
EKG-jén ahol mindent rendben találtak. Ezután az első vérvételre kaptunk
beutalót Mohácsra. Igen-igen az orvosom mohácsi (lehet már mondtam bocsi) és
így úgy döntöttem, hogy ott szeretnék szülni. Így ide kaptam a beutalót is, el
is mentünk egy szerda reggelen Attilával J szépen sütött a
nap, kabátra már nem volt szükség, és még vissza is értünk 10-30ra a
munkakezdésre. A kórház még mindig felújítás alatt áll, ezért vajmi keveset
láttunk belőle, de alapvetően szimpi volt ahogyan eligazított mindenki, hiszen
olykor esetlenül kérdeztünk mindent merre kell menni ide és oda. Az út 35
percet vett igénybe a garázstól a mohácsi kórház bejáratáig, (autópályán) így
remélem hogy majd annyit tud várni űrhajós míg leérünk J
Annyira magába
szippantottak a hétköznapok és hogy jól vagyunk és a fagyizásaink J Bizony
hetente beiktattuk a délután fagyizást J
Hogy teljesen
elfelejtettem a Glamour napokat. Mármint nem szoktam amúgy sem kedvelni
ilyenkor a tömött bevásárlóközpontokat, de ha valami nagyon kell akkor
megpróbálom erre a napra időzíteni annak kedvezményes beszerzését. Persze van
olyan is hogy teljesen hidegen hagynak ezek az akciós napok de mégis tudom,
hogy most hétvégén vannak. Na idén ez nem így volt a létezéséről sem tudtam :D még jó
hogy hugi igen és küldött egy sms-t azt hiszem pénteken, hogy "szia! Elmentem Glamour
napozni” és küldte ezt a képet:
Hát
nem cukii??? J még ekkor nekünk szinte semmi nem volt vásárolva a picúrnak, de
édibogyó ruhácskával Csilinek hála már rendelkezett J
Igen-igen a színt meglátva sokan kérdezhetitek hogy akkor ő biztosra megy hogy
fiú lesz? Szeirntem nincs abban semmi ha egy kislány kék ruhát visel, az már
inkább érdekes lenne ha kisfiúra rózsaszínt adnék...:) úgyhogy nagyon örültünk
neki és elképzeltük bennük űrhajóskát <3
Az idő amilyen gyorsan
elkezdett tavaszodni, olyan gyorsan aztán visszafejlődést is mutatott, de volt
azért pár szép napsütéses napunk, amiket kihasználtunk. A Bagolyvár vendéglőben
ettünk egyik péntek este :) Ez volt az első nap amikor ebéd után a munkahelyen
tisztán éreztem a kis bambino boxolását ebéd után :) Aztán pedig vacsi után is
ahogy ültünk a friss levegőn, biztos hogy ízlett neki is :)
A
18. heti kötelező ultrahang is jól ment, minden rendben volt, kivéve
persze, hogy ezt is a klinikán kellett,
mert ez is ilyen genetikai UH. Háttttttttttt ha nem tapasztalta volna meg utána
két kismama is ugyanezt akkor valószínűleg nem tartanám – feltétlenül – szóra érdemesnek.
B.P volt bent és annyi volt a hibánk, hogy egy olyan jellegű kérdést tettünk
fel (mármint a másik két kismama és én) ami olyan reakciót váltott ki B.P-ből,
mintha legalább egy millió forintot kértünk volna tőle (fejenként). A bűnünk
valójában az volt, hogy miután felfeküdtünk az ágyra és szabaddá tettük
pocinkat (bámulhattuk a be nem kapcsolt TV-t szemben amin am normál esetben
láthatnánk mi is a picúrt), hogy megkérdeztük, hogy ha már úgyis arra jár, és
látszik megtudná-e mondani a nemét. Én szemforgatós „választ” kaptam, míg volt
akinek azt felelte, hogy nem mindegy? Nem elég hogy egészséges? De! Pontosan elég
teljesen elég (persze igaza van csak nem abban a hangnemben és stílusban) és
bocsánat, hogy megmertünk szólalni vagy feltenni egy olyan kérdést, aminek
amúgy semmi köze ahhoz a vizsgálathoz amit rajtunk végzett... Nem, tudom igen el
vannak foglalva, napi 1000 ilyet csinálnak, nincsenek megfizetve stb. Utóbbiról
nyilván mindenki tudna beszélni akár saját példáján is,de speciel engem most
nem ez érdekel. Engem sokkal inkább az emberség és úgy sajnálom, hogy ezek
szerint ezt is vásárolni kell mint mindent. Kár, hogy a Glamour napon nincs egy
ilyen kupon az újságban, hogy 1 napra beváltható orvosi emberség. Mondtam, nem
fontos csak ha látszik, hiszen éppen a pocakom világította át. Azt mertem hinni, hogy ez egy olyan fajta „szívesség”, mint amikor otthon eszembe jut hogy kéne az olló a másik szobából ahova
éppen tart Attila és megkérem hogy ha már arra jársz hozd ide kérlek . Túl
nagy szívesség volt, ami mellé még fejmosás is járt. Naivan azt hittem azt
mondja majd hogy persze, ha látszik (3 szó). Ehhez képest forgatta a szemeit
ami után behúztam fülem farkam, csöndben hallgattam az értékeket amiket diktált
az asszisztensnek, majd mikor elkészült, kezembe nyomta a papírtörlőt és nem
szólt semmit. Jelnek vettem, hogy kész vagyunk, fogtam a kiskönyvem és mentem kifelé
mint egy rosszat tett kisgyerek. Mikor már félig kint voltam, szólt utánam hogy
: „jah a neme nem látszott”. Hát persze tudom én...
És
igen, azt is tudom, hogy nem mindenki ilyen, ez így van! Lehet rossz napja,
lehet hogy amúgy ő ilyen és tök mindegy mennyit kap(na) akkor is ilyen lenne.
Oké, nem is megyek bele, mert nincs is miért. Ilyenkor inkább csak az jut
eszembe, hogy mennyi mindent kell majd megtapasztalnia űrhajósnak...de hát
ilyen az élet, tartogat jót is rosszat is J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése