4. Lassacskán, csak lassacskán

Héhahó!

Ezt a 20. héten készítettem, amikor eléggé esett az eső, onnan tudom, hogy este néztem ezt a képet és a hajam itt még összefogva olyan jó egyenes volt :) de hát a párás, esős időnek hála a nap végére olyan vagyok mint egy kócos baba:

Növekszik űrhajós bizony :) A nagy könyv szerint mostmár közeledik a fél kilogrammhoz :)

Jártunk a védőnőnél, aki most már azt hiszem a 3. születési időpontot számolta ki (két hónappal az én születésnapom előtt) szeptember 22. Ez ezért lenne aranyos, a szeptember 19, meg mert keresztapukám születésnapja :) na de eddigi tapasztalok alapján eléggé öntörvényű, így szerintem jön amikor ő úgy dönt :) 

A védőnő (F.M.) a szokásos "vizsgálatok" -vérnyomás végre 116!!!!, vizelet negatív, 1,5kg-ot híztunk - után először kérte hogy feküdjek fel az ágyra. Nem tudtam most mi jön, de természetesen felfeküdtem:) Elővette egy érdekes kis műszert, az ultrahanghoz tudom hasonlítani, de ez csak a szívverését és pulzusát mérte a babának, viszont elég hangos volt (egy húsdaráló géphez tudnám hasonlítani). Na nem is tetszett űrhajósnak, mert két akkorát boxolt, hogy a védőnő még látta is :D mondom hú, ez nem volt kellemes! Igen- egyetértően mondja a védőnő, sajnos a babák nem szeretik ezt a kütyüt...

Másnap D.I-nál is jártunk terhesgondozáson, minden rendben volt, de csalódott voltam, hogy nem csinált ultrahangot (úgy reméltem, hogy ma megtudjuk a nemét). Valójában csak jót akart, hogy ne fizessek ennyit, mert ő majd Mohácson fele ennyiért megcsinálja és akkor megnézzük a nemét is. Hát jó persze rendben nem is fontos, csak tudjátok amikor az ember úgy rákészül...:) Na fixáltuk következő időpontunkat, ami nem más mint június 8. Ekkor kerül sor majd a cukortesztelésre is, amitől előre félek.

A vásárlást csak lassacskán , de azért elkezdjük mostmár, egyelőre apróságok, és unisex dolgokat szerzünk be :)

Hál'Istennek bútorokat nagyon nem kell - leszámítva persze az ágyikót - mert van komódunk, amit a babócának fogunk adni, ezen kívül két kihasználatlan polcos szekrényünk is amibe vettem jópofa dobozokat amibe így elférhet bármi. A pelenkázót úgy tervezem megoldani, hogy a mosógépre tesszük ezt a zebrás pelenkázós műanyagot és beszereztünk egy jópofa kispolcot amit majd a fürdőbe fel kell fúrni, azon lesznek a pelenkák, sudo és egyéb krémek :) 

Ami az ágyikót illeti, olyat szeretnénk, ami később is még jó lesz, ezért ezt is megtudtam, hogy 140x70 cm-est kell venni, mert ez később ifjúsági ággyá is átalakítható. A baba először velünk fog aludni, szeretném ha összeszoknánk és később, mikor már jobban átalussza az éjszakát akkor pedig átköltöztetjük saját szobájába. Erről is írnak mindent az interneten, ha akarom azt hozom ki a rengeteg cikk és hozzászólásból, hogy jó ha a baba velünk alszik, ha akarom arra találok bizonyítást, hogy nem jó. Én szerintem ezt is mindenki döntse el, vagy nem? 

A babaszobába egyelőre egyetlen dekort gondoltam, ami nem más mint a falmatrica - ez is éppen a héten (ez már a 23. hét) érkezett meg, én azt hiszem ez elég is lesz. Ha bárki bármily ötlettel rendelkezik bátran írja meg. (láttam én is ezeket a betűket amivel kiírják a baba nevét a falra, nem tudom ez nekem nem igazán jön be). 

Szépen gyűlnek a ruhácskák is. A tesco jó színtere a picúr bodyk beszerzésének, de azért sokszor kamillázik az ember, hogy kerülhet egy valami ruhácska annyiba mint mondjuk egy felső egy felnőtt embernek. Nonszensz, de mit tudsz tenni. Van már zoknicskánk, kesztyűűcskénk is :) Gyarapszunk:

 Ezeket pedig a h&m-ben szereztem be, hát nem éééééédik?? Legszívesebben velük aludnék :):)

Ez szintén tesco akció:P

A huszon - hetek elejében elég sok minden történt. Mivel idén nagyon valószínű, hogy űrhajós érkezésére való készülődés miatt elmarad a nyaralás, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk anyuékkal Opatijába pünköskor csak két éjszakára. Ugyan nem volt fürdőruha rajtunk, de akkor is olyan volt mint egy igazi nyaralás! Nagyon-nagyon élveztük, űrhajós is mocorgott, itt érezte először Attila is, hogy boxolgat :) Szerintem megköszönte a tengeri sügeret amit aznap ettünk meg a finom fagyikát :) Idő ahhoz képest, ahogy indult (zuhogott!) aztán szerencsére megkönyörült rajtunk és még ki is sütött a napocska :)

Hajókázni is voltunk, akkor a motorhangra mocorgott a pocakban, de gyorsan megvigasztalódott amikor leküldtem neki egy sajttortát a délután folyamán :)

Ezen a pünkösdi héten még nem is sejtettük, hogy mi fog ezután következni...mármint ami az időt illeti! Ekkor még bőven kellett a kabát, a sál...az esernyő....Most meg...szenvedhetünk a melegben ..:)

A 23. hétben voltunk Attila bátyjának esküvőjén, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy negyed 4-ig sikerült fent lennem :) ez miatt meg az miatt is, hogy sikerült felülkerekednem a sok "jóakaró" megjegyzésen. Ezekből sajnos akkor sem volt hiány, amikor még űrhajós csak tervben volt. Azt nem értem és nem is fogom sohasem, hogy legyen az embernek ilyen jellegű véleménye, hogy a másik éppen milyen formában van, vagy hogy mondjuk ki milyen kövér. Legyen, tök jó, megtud különböztetni egy vékony és egy kövér embert, de miért kell ezt a másiknak az orra alá dörgölni? Azt hiszi, hogy nincs önkritikám? Hogy azért próbálok még figyelni arra is, hogy se lábam, se semmim egy cm-re se legyen ki a ruhából, hogy véletlenül se tűnjek ki vagy tűnjek fel valakinek. Igyekszem gondosan megválogatni a csülköket és a karokat nem megvillantó ruhadarabokat. Nem csinálok magamból kötözött sonkát, nem veszek fel 2 mérettel kisebbet, nem teszem ki a melleim, csak szeretnék háttérben maradni és ennyi. Nyilván nem így gondolják, nyilván azt hiszik, hogy én nem tudom, hogy túlsúlyos és kövér vagyok, és nekem eligazítás kell. Annyira szeretem, hogy ilyenkor abba bele se gondolnak, hogy a másiknak ez hogy esik. Azért esik rosszul, mert én is tudom, hogy így van és épp elég magamban elintéznem erre irányuló "gondokat". Erősen kétlem, hogy ezek a drága jó emberek aggódnak az egészségem miatt, és szeretnék, ha ennyi idősen nem lennének a súlyomból adódó problémáim. Nem ez a helyzet, hanem az, hogy örülnek, hogy van kin csámcsogni, addig is nem ők vannak a reflektorban. Az egészben az szomorít el, hogy pont ezek veszik el a kedvem az egész fogyókúrától. Nem akarok azért lefogyni, hogy nekik igazuk legyen. De úgy látszik mégis kell, hogy ne azt kelljen hallgatnom, hogy "jó faros vagy", "asszonyosodsz", "széles vagy hátul", "látszik, hogy ketten vagytok" - igen ez pár szemelvény volt egy szombat estéről egy kismamának :) hurrá- na de tényleg engem most aztán tényleg nem tudnak ezek izgatni, nem akarok rátok koncentrálni, sajnálom, ha nem bírjátok magatokban tartani, de speciel én most csak űrhajósra szeretnék koncentrálni. 

Így is van ez minden nap :) Folyamatosan írom a babakelengye listát, bújom az internetet, és szerzek be apróságokat. A héten ezt a két dolgot sikerült vásárolnom. A zenés forgót fél áron csíptem meg egy duplázó kismamától a facebookon, akik pont ugyanilyen vettek babájuknak és aztán kaptak ajándékba is, ezért kedvezményesen eladta:

A pólyáról is sok vélemény kering az interneten, megint elolvastam, megint levontam a következtetést is, de mivel megtetszett és nem volt csillagászati áron megvásároltam ezt a zebrás-oroszlános baby wrap-et :) Ha másnak nem lesz jó akkor takarónak :P ugyanis tépőzárós és simán széthajtható négyzet alakúvá.

Hihi persze ez is zebrás! Űrhajós apukája naaagy Juventus- fan :P

És végül: időjárás jelentés. Nagyoooooooooooon meleg van!!! Fú de bejött hirtelen ez a 32 fok! Engem meglepett, nem voltam felkészülve, se ruhaügyileg (na jó nem vész a helyzet- de holnap beszerzőtúra!), se lelkileg. Tegnap voltunk bevásárolni és alig álltam a lábamon, Attila pakolt aztán ki és teregette ki a ruhákat, mert én csak magzatpózban bírtam feküdni az ágyon. Kísértetiesen hasonlított az érzés egy fene nagy másnaphoz. Hányinger, fejfájás, sehogyse jó.. Aztán aludtam egyet, Attila Forma 1 időmérőt nézett, én pedig szundikáltam (még a nyálam is kifolyt a szopipárnára - ja igen nagyon jóóó imádok ezzel aludni- minimamóban szereztük be szuper). Utána sokkal-sokkal jobb volt, de éreztem, hogy nem az igazi. A lábam esténként görcsöl, így reggelre úgy érzem mint aki Keszthely-Badacsonylábdihegy távot éjjel megtette biciklivel. Szóval magnézium, magnézium,magnézium...

Eléggé elindultunk a növekedés útján, érezni alvásnál is, és munkába menetnél is. 20. héten éreztem meg először a felfelé gyaloglás (Tettyéig kb 12 perc normál esetben) nehézségét. Onnantól egy 5 perccel előbb elindulok és csak lassacskán megyek... :) Kb ezen a héten amikor megláttam magam a munkahely fotocellás üvegajtajában ahogy a "végtagjaim" külön ritmust járnak, eszembe jutott a Micsoda nő c. film mikor Richard Gere azt mondja a Julia Robertsnek, hogy "csak ne dobáld a tagjaid" :D :D

Leszámítva a félelmem a heti munkába menéstől és a 30 foktól, minden rendben, vagyis ennél jobban félek a nem lehet se-inni-se-enni témától ami a cukorterhelésnél vár rám..Szorítsatok. Jó lesz :D

Nemsokára jelentkezünk...az űrből..:)

Egy 23. heti képpel búcsúzom mára, jó éjt!

Időpontok:
2016.05.11 .Védőnő, először hallgatja meg a szívét
2016.05.12. Terhesgondozás
Védőnő által kalkulált legújabb születési időpont: Szeptember 22.

3. „Szia! Elmentem Glamour napozni”

Na halihó,

Azt hiszem úgy igazából a pocim a 16. hétben látszott először, mármint hogy kerekedett J Addig persze inkább azt lehetett gyanítani hogy híztam, de aztán úgy megindult a gömbölyödés, hogy mostmár talán le se tagadhatnánk :)

2016. Április 7.

Játszadozunk a nevekkel, erősen gondolkodunk, miközben Anya és Csilla szerint kisfiú lesz, Anica néni szerint kislány…amikor valaki megtudja, hogy kisbabát várok, mindig kérdezi és mi lesz a neme? Még nem tudjuk – válaszolom. Jó de mégis mit akarunk? Teljesen mindegy – mondom. Jó és akkor milyen nevekre gondolunk? őő hát igen van egy kis bibi. Attól függetlenül amit a következő pár sor tartogat, még továbbra is őszintén örülünk bármilyen nemű is lesz űrhajós. De egyelőre fiú nevünk nincsen. A Liza tetszik nekünk nagyon, mert Lizinek is lehet becézni, amire én kitaláltam nagy olaszos létemre, hogy akkor legyen Eliza. Attila rábólintott, tehát ez fix. Dehogy mit össze nem szenvedünk a fiúnevekkel! Volt egy pesti munkatársam aki a 3. gyerkőcüket várta feleségével és amikor kérdeztem, hogy milyen nevekben gondolkodnak, azt mondta, hogy ezt nem árulja el. Mindenki akkor fogja megtudni amikor megszületett a pici. Valahogy megértem! Mi a Márkót szerettük volna, de olyan rossz reakciót kaptunk az egyik mostani pécsi munkatársamtól, hogy elment a kedvünk…azóta nézegetjük, Attila nagy kedvence a Dániel, szóba jött még a Mirkó, de még keressük az igazit!

Jártunk megint a klinikán a Down szűrés második vérvételén, mivel már tudtam a járást, gyorsan ment. Két hét mire megérkezik az eredmény.

Aztán voltunk a védőnőnél is, fél kilót felszedtünk, vizelet rendben, vérnyomás rendben J

A védőnő a találkozásunkkor tájékoztatott a következő „kötelezőről” ami nem más mint a fogorvos és a 18. heti ultrahang, valamint vérvétel és EKG. Mivel panaszmentes voltam és évente egyszeri fogellenőrzést betartottam, gondoltam a körzeti pécsi fogorvoshoz ellátogatok. Sajnos itt muszáj akarva-akaratlanul kitérnem a nem fizetős egészségügyi ellátásra, mert amúgy is a hangvételből mindenki tudná mit gondolok. Az időpont mit sem számít persze, jön 10 ember egy időpontra, olyan mindegy. Nem is a doktorúr volt bent – akihez tartozok hanem nagyon valószínű, hogy egy gyakorlatát végző fogorvos palánta, aki egy belenézés után, közölte, hogy tele vagyok lyukasfoggal. Kérdeztem de mégis mennyi 1?2? Nagy kegyesen visszaültetett és elkezdett számolni, 1-2-3-4-5-6-7..ó de csudás hír! mi van???

A bölcsességfogam meg cirkuszol, de azzal úgy sem lehet most mit kezdeni – mondom őh uhm aha,izé és akkor? hát egyeztessek időpontot és majd betömi, mondom jah persze! itt? soha…kimentem persze sírva hívtam Attilát, hogy mit mondtak. Megnyugtatott és eldöntöttük megyünk magánorvoshoz – aki nem fog 2 perc alatt letudni és normálisan megnézi a fogaimat. Azóta ez is pipa természetesen a helyzet nem az 5 és végtelen számot érintette, hanem a kettő darabot. Megnyugtatott hogy valami egészen másra és csak úgy rámondta hogy lyukas (fekete barázdák), csak kérdem én hogy az a másik képes lett volna betömni egészséges fogakat is? A bölcsesség fogról is annyit, hogy azt mondta ez a magándoki hogy nem kell aggódnom egészségesek amíg nincs panasz és elfér, esze ágában nem lenne bántani...nah szupi J

Mindeközben hirtelen tavaszodni kezdett az idő, a természet és végre a hangulatom is J Kimerészkedünk most már egyre bátrabban és végre nem csak otthon van késztetésem nem otthoni ruhát hordani J Medvehagyma illat a vásárcsarnokban, és nárcisz itthon J

Mindeközben beszereztem egy kismama kabátot is ami nagyon megtetszett, úgyhogy dobott egyet a hangulatomon ez is J amúgy ez a kismamaruha is megér egy misét, főleg gondolom csak itt Pécsen ilyen „silány” a kínálat, vagy csak én nem tudom a jó lelőhelyet. Ezért inkább a H&M – ez itt a reklám helye :P – online felületére bízom magam, és ha van akciós kód ingyen szállítással egész jól meglehet úszni a nagyobb méretű ruhák beszerzését J a boltban magában rémesen picúrka hely áll rendelkezésre és soha nincs akció L C&A ugyanez van egy 10 vállfára jutó kismama ruha és hello szia szevasz. Azért még bírom benne, hogy ez változik.

Közben elérkezett a húsvét is és felfedeztem a gyerekpezsgővel beszállhatok a „felnőttek italozásába” ugyanis jól felpörget és vicces leszek J

És a pocak csak nő :)

2016. Április 16.

Voltam életem első EKG-jén ahol mindent rendben találtak. Ezután az első vérvételre kaptunk beutalót Mohácsra. Igen-igen az orvosom mohácsi (lehet már mondtam bocsi) és így úgy döntöttem, hogy ott szeretnék szülni. Így ide kaptam a beutalót is, el is mentünk egy szerda reggelen Attilával J szépen sütött a nap, kabátra már nem volt szükség, és még vissza is értünk 10-30ra a munkakezdésre. A kórház még mindig felújítás alatt áll, ezért vajmi keveset láttunk belőle, de alapvetően szimpi volt ahogyan eligazított mindenki, hiszen olykor esetlenül kérdeztünk mindent merre kell menni ide és oda. Az út 35 percet vett igénybe a garázstól a mohácsi kórház bejáratáig, (autópályán) így remélem hogy majd annyit tud várni űrhajós míg leérünk J

Annyira magába szippantottak a hétköznapok és hogy jól vagyunk és a fagyizásaink J Bizony hetente beiktattuk a délután fagyizást J

Hogy teljesen elfelejtettem a Glamour napokat. Mármint nem szoktam amúgy sem kedvelni ilyenkor a tömött bevásárlóközpontokat, de ha valami nagyon kell akkor megpróbálom erre a napra időzíteni annak kedvezményes beszerzését. Persze van olyan is hogy teljesen hidegen hagynak ezek az akciós napok de mégis tudom, hogy most hétvégén vannak. Na idén ez nem így volt a létezéséről sem tudtam :D még jó hogy hugi igen és küldött egy sms-t azt hiszem pénteken, hogy "szia! Elmentem Glamour napozni” és küldte ezt a képet:

Hát nem cukii??? J még ekkor nekünk szinte semmi nem volt vásárolva a picúrnak, de édibogyó ruhácskával Csilinek hála már rendelkezett J Igen-igen a színt meglátva sokan kérdezhetitek hogy akkor ő biztosra megy hogy fiú lesz? Szeirntem nincs abban semmi ha egy kislány kék ruhát visel, az már inkább érdekes lenne ha kisfiúra rózsaszínt adnék...:) úgyhogy nagyon örültünk neki és elképzeltük bennük űrhajóskát <3

Az idő amilyen gyorsan elkezdett tavaszodni, olyan gyorsan aztán visszafejlődést is mutatott, de volt azért pár szép napsütéses napunk, amiket kihasználtunk. A Bagolyvár vendéglőben ettünk egyik péntek este :) Ez volt az első nap amikor ebéd után a munkahelyen tisztán éreztem a kis bambino boxolását ebéd után :) Aztán pedig vacsi után is ahogy ültünk a friss levegőn, biztos hogy ízlett neki is :)

A 18. heti kötelező ultrahang is jól ment, minden rendben volt, kivéve persze,  hogy ezt is a klinikán kellett, mert ez is ilyen genetikai UH. Háttttttttttt ha nem tapasztalta volna meg utána két kismama is ugyanezt akkor valószínűleg nem tartanám – feltétlenül – szóra érdemesnek. B.P volt bent és annyi volt a hibánk, hogy egy olyan jellegű kérdést tettünk fel (mármint a másik két kismama és én) ami olyan reakciót váltott ki B.P-ből, mintha legalább egy millió forintot kértünk volna tőle (fejenként). A bűnünk valójában az volt, hogy miután felfeküdtünk az ágyra és szabaddá tettük pocinkat (bámulhattuk a be nem kapcsolt TV-t szemben amin am normál esetben láthatnánk mi is a picúrt), hogy megkérdeztük, hogy ha már úgyis arra jár, és látszik megtudná-e mondani a nemét. Én szemforgatós „választ” kaptam, míg volt akinek azt felelte, hogy nem mindegy? Nem elég hogy egészséges? De! Pontosan elég teljesen elég (persze igaza van csak nem abban a hangnemben és stílusban) és bocsánat, hogy megmertünk szólalni vagy feltenni egy olyan kérdést, aminek amúgy semmi köze ahhoz a vizsgálathoz amit rajtunk végzett... Nem, tudom igen el vannak foglalva, napi 1000 ilyet csinálnak, nincsenek megfizetve stb. Utóbbiról nyilván mindenki tudna beszélni akár saját példáján is,de speciel engem most nem ez érdekel. Engem sokkal inkább az emberség és úgy sajnálom, hogy ezek szerint ezt is vásárolni kell mint mindent. Kár, hogy a Glamour napon nincs egy ilyen kupon az újságban, hogy 1 napra beváltható orvosi emberség. Mondtam, nem fontos csak ha látszik, hiszen éppen a pocakom világította át. Azt mertem hinni, hogy ez egy olyan fajta „szívesség”, mint amikor otthon eszembe jut hogy kéne az olló a másik szobából ahova éppen tart Attila és megkérem hogy ha már arra jársz hozd ide kérlek . Túl nagy szívesség volt, ami mellé még fejmosás is járt. Naivan azt hittem azt mondja majd hogy persze, ha látszik (3 szó). Ehhez képest forgatta a szemeit ami után behúztam fülem farkam, csöndben hallgattam az értékeket amiket diktált az asszisztensnek, majd mikor elkészült, kezembe nyomta a papírtörlőt és nem szólt semmit. Jelnek vettem, hogy kész vagyunk, fogtam a kiskönyvem és mentem kifelé mint egy rosszat tett kisgyerek. Mikor már félig kint voltam, szólt utánam hogy : „jah a neme nem látszott”. Hát persze tudom én...

És igen, azt is tudom, hogy nem mindenki ilyen, ez így van! Lehet rossz napja, lehet hogy amúgy ő ilyen és tök mindegy mennyit kap(na) akkor is ilyen lenne. Oké, nem is megyek bele, mert nincs is miért. Ilyenkor inkább csak az jut eszembe, hogy mennyi mindent kell majd megtapasztalnia űrhajósnak...de hát ilyen az élet, tartogat jót is rosszat is J

2. A szeretet pozitív ereje

Halihó,

Gyorsan elérkeztem a 10. hét eseményeinek felidézéséhez, előre bocsájtom, nem lesz túl boldog ez a bejegyzés, habár mostmár sokkal jobb úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy beh jó túl lenni rajta!

Mikor az említett második vizsgálat történt, a babóca alakja és a köldök zsinór jól kirajzolódott az ultrahang képeken és a megszokott módon folytattuk mindennapjainkat. Bejelentkeztem a védőnőhöz, hangja kedves és aranyos volt a telefonban.

Éppen egy pénteki nap volt, mikor valamiért reggel óta rossz kedvem volt és nem értettem miért, Attila jött is értem este munka után és hozott tulipánt meg finom fagyikát J

Amikor hazaértem még vacsi is várt, úgy tűnt a lelkibékém helyre áll és minden a legnagyobb rendben. Sajnos nem így történt, a mosdóból kijővén sírva fakadtam mert vérzést tapasztaltam. Egyből hívtam anyát, hogy mit csináljak, aki először is kérte, hogy nyugodjak meg, mert nagyon felizgattam magam- féltettem ezt a kis parányi cukibogyót, ugyanakkor nagyon bíztam benne, hogy nem lesz baj. Zsanit is hívtam, aki rögtön tudta miről lehet szó, próbált megnyugtatni és bíztatni, hogy menjek be az ügyeletre mert kapok duphastont és megnézik a babát és minden rendben lesz. Persze az ember már régebben is hallott dolgokat, hogy ez normális, előfordul stb, de nyilván mondanom sem kell, valahogy mégse tűnik olyan normálisnak ha az ember saját bőrén tapasztalja. Nem tudtam eldönteni, hogy mi tenne jót, hogy itthon maradni és úgy megnyugodni majd elmúlik holnapra csak ne idegeskedjek vagy ügyelet. Végül próbáltam enni egy kicsit mert éreztem, hogy az jó lesz addig sem sírok, majd Attila megnézte, hogy a Klinikán (Pécs) hogy van az ügyelet és inkább elindultunk. Nagyon rettegtem még télikabátos időszak volt bőszen (február eleje) és vacogtam.

Kicsit mókás volt a nagy ijedtségben, mikor tekeregtünk a klinikánál– mert az építkezések miatt egy sárga tábla miatt körbe mentünk és végül nem is tudom talán a mentők helyén hajtottunk be, s jött a biztonsági őr lámpával – s megkezdte a „vizsgálatot”. Kérdezte, hogy mit keresünk itt J na vajon…jó nyilván kicsit aggódott, hogy ha rossz helyen hajtottunk be akkor nem vagyunk teljesen százasok – hát abban a pillanatban nem is voltunk. Majd mondta Attila, hogy az ügyeletre jöttünk. Szegény biztonsági őr biztos nem gondolta át a következő reakcióját: "jó és miért?''...:) most komolyan menjük bele? J

Most már nyilván vicces, jó mosolyogni is rajta, de akkor én szótlanul ültem tovább, s Attila válaszolgatott. Na mondom már a parkolóban elkezdik az „állapotfelmérést”. Mikor bementünk síri csönd volt, épp arra járt egy asszisztens aki beinvitált a vizsgálóba és hívta az orvost. Még mindig vacogtam, aztán jött V. Sz. (doki) és megvizsgálta, csinált ultrahangot és hallottuk a baba szívhangját is, még mindig sírtam, de sokkal jobban voltam. Felírt utrogestant- elmondása szerint duphastont már nem lehet kapni – és magnézium citricit ha görcsölnék. Az utrogestan azért kell, mert ez segít a babának „megkapaszkodni”. Szigorú fekvést javasolt, azt mondta a nap 70%-ban feküdni kell.

Természetesen, mint amikor Pesten munkámból adódóan hívásokat vettem sosem értettem, ha valamelyik rendszer nem ment, akkor miért kérdezték meg a felhasználók, hogy de miért? mi okozza ezt? nem értettem, hiszen nem tök mindegy? nem megy és kész. Nah most első reakcióm nekem is az volt de hát miért van ez? mi ez egyáltalán? Ködös választ kapva a méhlepény és egyéb mozgásokról, miután hazamentünk azért megnyugodtunk. Reméltük gyorsan elmúlik és hamarosan minden rendben lesz. Mivel ágynyugalomra voltam kényszerítve, idő előtt kellett megosztanom az amúgy boldog hírt a munkáltatóval (ez a 10. hét volt) de hál’Isten teljesen jól fogadta és maximális segítséget kaptam.

Oké elmúlt ez a péntek este, jött a vasárnap, tudtam pihenés jön, tudtam nem megyek egy hétig dolgozni, itthon leszek majd megnyugszok, majd minden jobb lesz. Már csak három nap, s találkozom a védőnővel is.

Első nagy találkozásunk nem sikerült jól, na nem azért, mert nem volt aranyos – teljesen normális volt, inkább csak a körülmények nem segítették elő a jó kezdést. Természetesen rögtön a rossz hírrel kezdtem, amit további követett. Természetesen volt súlymérés, vérnyomás, vizelet vizsgálat.. Először a vizeletemben mutatott ki gennyet, aztán a súlyméréskor megállapított, hogy túlsúlyos vagyok (neki volt újdonság, nem nekem, persze ez rögtön olyan gondokra engedte következtetni hogy majd biztosan cukorbeteg leszek. Cukor amúgy teljesen normálisnak mutatkozott a vizeletben ami meg is lepte. A vérnyomásom ezek után mérte meg, ülve hallgattam az „eredményeket” – természetesen jó magas lett 146-tal mutatkozott be, egyszer mérte és már került is a kiskönyvbe. Beszélt arról miféle gondjaim lesznek – jó mi? Nem elég ami már van? persze mindezt tényleg azért aranyosan, meg látta, hogy mindjárt összeesek ennyi sok szörnyülettől, cukorbeteg és hogy én ne menjek 10 kg fölé hízásban és így tovább. Kijöttem és zokogtam. Azt sem tudtam mit csináljak hirtelen, felhívta D.I-t hogy megkérdezzem, hogy most mi lesz, mondta az utrogestan adagot emeljem meg napi 3-ra és jöjjek hozzá holnap. Be is jelentkeztem és meg is látogattam a doktornőt. Csinált ultrahangot, és megnyugtatott, hogy semmi gond nincs a vizeletemmel efelől ne aggódjak. Sajnálta, hogy bekerült az a jó magas vérnyomás érték, de javasolta az otthoni mérést is. Ezt be is vezettük és mindig 110 és 120 közötti eredményem volt. Az ultrahangon a babóca irtó édes volt, föl le fickándozott. A doktornő megtalálta a problémát gyorsan, s megállapította, hogy bevérzésem (hematómám) van. Ekkor még a hematóma nagyobb volt, mint maga a baba. Azt mondta hogy feküdjek még legalább 2 hétig utána megnézzük újra.

Akkor a blog címe...Ezen az ultrahangon ez a két képecske készült akkor róla, olyan volt mint aki libeg, jól elvan az űrben, ezért apa el is nevezte űrhajósnak JJ Ez a név aztán annyira ráragadt, hogy azóta is így hívjuk, mert általában hozza a formáját azóta is az ultrahang képeket és a pocakban is űrhajózik... JJ

Nah vissza a történésekhez...  Még mindig ott lapult bennem azért a megválaszolatlan kérdés, mi ez a bevérzés és miért van ?  Vajon én csináltam valami rosszat? Akartam mozogni legalább egyszer egy héten – a napi munkahelyre való gyaloglás mellett- így találtam youtube-on kismama tornát, s el is kezdtem csinálni. Ez tehet róla? vagy tényleg az, hogy túlsúlyos vagyok idáig vezethet? Eztán mély depresszióba zuhantam, nem tudtam, hogy lesz-e valaha ebből kiút, elmúlik-e. Sokat kutakodtam, olvasgattam, hogy mi is ez a hematóma valójában. Írnak ezt is-azt is, hogy közel a méhlepény a méjszájhoz, elpattanó ér, vérömleny. A lényeg mégis az, hogy két lehetőség van, vagy felszívódik magától vagy pedig kiürül. Utóbbi azért veszélyes, mert vetélést idézhet elő. Ha megmarad akkor pedig koraszülést.

„Óriási” gondoltam. Lassan teltek a napok, csak feküdtem. Rengeteg segítséget kaptunk a szülőktől, és támogató szavakat a barátoktól. Egyszer még Attila is megpróbált főzni, sikerült is neki egy jó kis carbonara spaghettit összedobni :D aranyos volt ahogy tevékenykedett a konyhában.:) hol a só, ezt még kell főzni? ...J

  

Csili pedig átváltott nagymama üzemmódba és innentől megállás nélkül szállította nekem a különféle gyógyíreket úgy mint a homoktövis tea, cékla és répalé, teljeskiőrlésű tészták, kókuszolaj és kókusztej (nyammii), light cappuccino és egy gyógyító mackócska. Azt mondta anyának, hogy biztos hogy megfogunk gyógyulni, mert hogy mindenki mögöttünk áll <3

Anyuék az ügyelet utána nap egy egész hétre való ételt hoztak, ami szuper jól esett. Valamint kaptam egy szép rózsaszín hálóinget ami azóta is a kedvencem. Pár napra rá váltották őket Anica néniék akik meghozták a következő adagot, úgyhogy bővelkedtünk rendesen az ételekből J egyetlen dolgunk volt: meggyógyulni.

Feküdtem egész nap, kint a nappaliban apa egy deszka segítségével megemelte az ágyat amin feküdtem, hogy ne csak a lábam, hanem mindenhogyan kicsit ferdén feküdjünk. Délutánonként általában 2 órás alvást produkáltam, ami nagyon kedvünkre való volt. Kár hogy az ember jóval az óvoda után jön rá, hogy milyen jó is ez a délutáni szundi. J

A tv műsorokat már kívülről fújtam, 7től Will és Grace, 8tól Mike és Molly és 9től Szívek Szállodája, aztán 10től ide fordultam majd amoda, délben ettem aztán jött a két órás szunya és vártam Attilát. Közös vacsi, este Jim szerint a világ, két pasi meg egy kicsi, hírek és már aludtam is. akár 8tól egyet 9ig majd zuhiztam és folytattam a vízszintes csukott szemes állapotot.Azt hiszem akkor már az ember tényleg nincs lelkileg a toppon ha hiányzik a munkája. No persze nem úúgy, hanem inkább az érzés, hogy bár lennénk egészségesek és járhatnánk dolgozni.

Hogy kicsit a port.hu szerepköréből kijöjjek, Anya vett nekem egy gobelin hímzést, ami két napig először azért foglalt le, mert fogalmam sem volt, hogy álljak neki J kerülgettem a cérnákat, a tűt és az interneten talált kevéské információt. Aztán egyszercsak úgy döntöttem, hogy nekilátok és ez lett belőle: lassacskán…

Közben új találkozót egyeztettem a védőnővel, ahol hál’Istennek minden rendben ment. Gennyes vizeletről szó sincs, vérnyomás 126, még nem híztunk de a hematóma még megvan. Azért jó kedvvel jöttem ki és úgy éreztem erősödünk.

Nem sokkal a védőnő után elérkezett az a bűvös 12. hét, amikor is kötelező genetikai ultrahangon jártunk, ahol azért űrhajós hozta a formáját, de minden értékünk jó volt. Zsani kísért el a klinikára és együtt tapasztaltuk meg hogy mit is takar a down-szűrés (azaz a vérvétel(ek). Eleve nem indult jól az informálódás, a down szűréssel kapcsolatban. Olyan rossz volt, hogy sehol nincs leírva, hogy párszor telefonáltunk a klinikára, mikor hosszas várakozás után felvették nagyon örültem és érdeklődtem, mire csak annyit mondtak, hogy időpont nem kell, 12-hetes UH kell és rám csapták a telefont. Annyira elment a kedvem az egésztől, hogy utána egy napig az egészet hagytam is a fenébe. Zsani is próbálkozott míg nem sikerült a telefonban egy olyan valakit elcsípnie, aki hál'Isten egy perc alatt elmondta, hogy nem kell más, mint egy 12.hetes UH és aztán pedig vérvétel (+fizetni). Így gyorsan én is felhívtam a klinikát remélve, hogy ugyanezt a kedves informatív nőcit kifogom. Így is lett. Nah szóval elérkezett ez a nap is, és az ultrahang után vártunk a genetikai tanácsadó előtt. Ajtót nem nyitottak de az idő mégis gyorsan ment hiszen meséltem Zsaninak első védőnőnél tett látogatásomat. Az egyik vicces "történet" az a mérlegelés volt. Mondja Zsani nem lehet hogy rossz az a mérleg? hát nem hiszem - feleltem. Bár van egy két stikkje, például nem lehet csak a bal alsó kis sarkába állni mert ott mutat jó értéket. Aha aha és milyen mérleg ez? hát valami múlt századi ilyen vas dög nehéz és pakolni kell a súlyokat. Röhög Zsani hogy ilyet nem is tudja mikor látott utoljára :D Mondom én akkor amikor Pisti bácsi méri a darált húst a disznóvágáskor :) :) :)

Nah csak vártunk vártunk tovább..Míg nem megfordult Zsani fejében, hogy de most ez tuti, hogy itt kell várnunk? hát persze hogy nem, elszaladt gyorsan a recepcióra akik eggyel arrébb irányítottak minket. Nem tetszett mert pont az a váró volt, ahová érkeztünk mikor az ügyeletre kellett jönnünk. Persze most nem sötét volt és még a biztonsági őr se kezdett elővizsgálatokba J Na vártunk, szerencsére nem sokat mert még mindig csak 9 előtt voltunk, aztán behívtak és nem tudtam mi fog történni J semmi amúgy, elmondtam hogy mit szeretnék, és nyomtattak nekem egy lapot amolyan beutaló félét, amivel aztán mehettünk fizetni. Az árak sem jók amúgy a honlapon (általában 1000-1500 zal drágábbak, az én két vérvételem 21.500 Ft volt). Mindegy természetesen ezen már nem múlik, nah mentünk, akkor fizettem és mentünk a kinti kis házba ahol levették az első fiolányi vért. Mivel nem néztem oda nem voltam rosszul sem,de jó volt túl lenni rajta.

Aztán jött a következő fekvős hét és még egy (összesen 3 hét) és egyszer csak a postán ezt kaptam, Hugitól. Persze üresen, színekkel aztán én töltöttem meg a képet <3 J

Miután ezt is kifestettem egy hét alatt, kezdett közeledni a visszatérésem időpontja. Mármint a munkába. Nem éreztem még azt a 100%-os munka kész énemet, és még a hematóma sem múlt el. Felhívtam a főnökömet, aki szerencsére magától mondta, hogy ha gondolom még egy hétig használjam a céges laptopot és dolgozzak itthonról. Nagyon jó volt, mert így tényleg tudtam még pihenni és nem volt megerőltető hirtelen a munka, fokozatosan tudtam hozzászoktatni magam.

Hát így töltöttük be az ominózus 12. hetet, majd folytattuk tovább és kezdtünk visszazökkenni a hétköznapokba J Erősödtünk de még mindig sokat aludtunk. Dolgoztunk, de Attila mindig jött értünk. Azért reggelente jó volt sétálni, amit aztán bevezettem délután is, csak egy 10-12 percre felfelé a Tettyén levegőzünk azóta minden nap J

A következő doktornőmmel való találkozáskor már április volt – első alkalom hogy Attila is bejött az ultrahangra, ahol is űrhajós izgett-mozgott, meg is jegyezte D.I. ez aztán jó kis virgonc gyerek lesz J Neme még nem látszik, össze-vissza forgolódik, láttuk csak a kezét, csak a fejét, csak a gerincét és hallottuk a szívét is dobogni. 

Nektek üzeni sziasztok, jól vagyok! :)

A hematómának már nyoma sem volt.. nagyon nagy öröm volt, felszabadultunk, úgy éreztem megmenekültünk J hát igen, mit tesz a szeretet pozitív ereje…<3

12. ultrahang szerint kalkulált időpontunk: szeptember 19.

Ügyelet: 2016.02.19

Második vizsgálat: 2016.02.11.

Első védőnő látogatás: 2016.02.24

Második védőnő látogatás: 2016.03.09.

Hematóma már nem látszik: 2016.04.07.

1. Az első nyolc

Kedves Mindenki,

Egy kissé görcsölős nap után alvásra hangolódva fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha újra nekivágnék a blogolásnak. Megvártam a reggelt is, hogy ugyanolyan jó ötletnek tűnik-e majd, vagy  a görcsökkel majd ez is elmúlik, J de azt hiszem erre a MagneB6 nem volt jó, s most úgy néz ki, hogy belevágok.  A téma –az utazóblanki után - ugyan már nem az utazás, vagyis...hm talán mégis, ámde egy igen más irányú, s véget nem érő szép kis utazás lesz, s ez nem más mint a babavárás.

Célom tulajdonképpen tényleg csak az, hogy kiírjam magamból saját tapasztalataim, élményeim, anélkül, hogy bárkit bírálnék, vagy, hogy „megmondanám a tutit”. Na, jó nyilván lesz ilyen is, de az csak azért lesz ám, mert én mindig csak hallgatok, mikor nekem mondják meg a tutit J és ilyen van, nem is kevésszer...

Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy sokan érdeklődnek a pocaklakó fejlődéséről, szerte az országban, vagy éppen a nagy világban, gondoltam nekik is sokkal jobb beszámoló lesz amit itt olvashatnak J

A blog címéről majd később, bár szerintem aki ezt olvassa, az úgyis tudja miről van szó, aki pedig még nem, annak egy kis aranyos titok, ami hamarosan kiderül. J

Valójában nem tudom hol is kezdjem, most, hogy már a 23. hétben vagyunk, kissé távolinak s mégsem vagy mégis tűnik az a bizonyos januári nap, mikor az „első” 8 darab tesztet csináltam JJJJ Emlékszem mikor elkezdtük mesélni és sokatoknak mosolyt csalt az arcára, amikor megmondtam, hogy igen megcsináltam az első nyolc darabot. Igen ez nagyon is én vagyok, biztos ami tuti alapon természetesen 2 nem volt elég…J Sőt, itt még nem ért véget, mert persze gondoltam, hogy még az orvos előtt hetente csinálok egyet :P Az ötlet –mármint nem a baba, hanem a tesztelés - valójában legeslegjobb Bartosném unszolására valósult meg. Körülbelül 2 napig volt állandó társam a szédülés, ami az óta szerencsére nem jelentkezett újra. Volt egy nagyon érdekes momentum, mikor egyik délben a munkahelyen felálltam ebéd után az asztaltól és konkrétan nekimentem a falnak. Viccesen meg is jegyezték, hogy koordinációs problémáim vannak. Na ekkor úgy elgondolkodtam én is hogy mi lenne ha…De mivel a január brutál munkamennyiséget zúdított ránk azt hittem „csak” kimerültem.

Miivel még mindig nem gondoltam, hogy ez a csoda tényleg bekövetkezhetett, titokban csináltam a tesztet és úgy hogy uram s parancsolóm (utóbbi nemigaz :P) Attila itthon sem volt. Éppen Szegedre szólította munkája, én pedig későn kezdtem aznap. Az első teszt rögtön kirajzolta nekem a két csíkot, és amit már pontosan tudtok 7 másik követte tehát 8x2 csík, már a plafonon is csíkokat láttam, természetesen azonnal sírni kezdtem – jó értelemben J fogalmam sem volt mit fogok mondani Attilának, nem készültem fel rá, s aztán eszembe jutott, hogy mikor elhatároztuk, hogy lesz kis bambino akkor eldöntötte, hogy a tejfakasztóra meghagyja az eddig is becsben tartott jégborát. 

Először csak sms-t írtam neki – kicsit se rémisztőt – azonnal hívj ha tudsz. Na mivel a következő másodpercekben – nekem óráknak tűnt - nem hívott muszáj voltam rácsörögni. Sajnos nem egyedül ment, hanem volt vele valaki így csak sírva annyit mondtam, ha egyedül lesz hívjon, persze szegény azután hogy közöltem hogy azonnal hívj és még sírok is, a legrosszabbakra számíthatott – hajtogathattam én hogy minden rendben...

Aztán visszahívott mikor megálltak egy benzinkútnál és színt vallottam J Furfangosan közöltem vele, hogy a jégborodat még idén megihatod. És aztán egy kis csönd – kis fejtörő után– elmosolyodott és boldogságos hanggal kérdezte tééééényleg??? J

Aztán persze rögtön orvost néztem és bejelentkeztem, de mivel hétvégén éppen elígérkeztünk anyuékhoz, nem lehetett titokban tartani sokáig. Valójában egy napig, ugyanis pénteken megint beszédültem és a főnököm hazaküldött táppénzre, aminek köszönhetően 1re otthon is voltam. Felhívtam Anyát akinek mondtam – tanulva abból, hogy nem kell megijeszteni a másikat J- hogy semmi gond, de nem vagyok túl jól nemsokára indulunk. Első kérdése volt, hogy nem lehet hogy terhes vagy??? hát de, de nem lehetne hogy várjál estig teeee J Na egy szó mind száz, örült ő is apa is, Csili is és Attila szülei is J Bár Anica néni azóta is megszokásból még mindig megkérdezi ha hazamegyünk, hogy Blanka kis rövidet? :D 

Szerencsére ez a szédelgés két napig tartott, eztán hasonló hányinger-szédülés kombó nem volt a tüneteink között. Ami sokáig meghatározta a napjainkat az az álmosság és fáradtság. Nyilván ez ellen semmit nem lehet tenni, csak aludni és aztán megint aludni, illetve várni a hírös nevezetes 12. hetet mikor majd minden jó lesz, minden rossz elmúlik…persze nyilván igaz ez sok esetben..csak nálunk nem volt J

A doktornő akit ezentúl D.I-nek nevezek nagyon aranyos, egyből elnyerte bizalmam már az első vizsgálatkor. Azt mondta bármit ehetek ami jól esik és bármit mozoghatok. Mellette tettem le a voksomat. Az első vizsgálaton már hallottam a kis szívét dobogni, de még irtó picike volt (5,1mm). A doktornő javaslatára vártunk még két hetet hogy kicsit erősödjön és utána megkezdtük a védőnővel való pályafutásunkat is, de erről kicsit később.

Nah igen, ez a „valamit kéne szedni” természetesen utolért.  Nekem is is javasolták a folsav mellett  a terhes vitamint. Sok véleményt meghallgattam – sőt direkt kértem- sokat olvastam fórumot – ez amúgy mai napig jellemzi a mindennapjaimat – milyen kád, mekkora legyen, milyen mellszívót érdemes stb – elolvasom a márka jellemzőket, de aztán valahogy mégis a magam feje után megyek. Nos így van/volt ez a vitamint illetően is, hogy úgy döntöttem nem fogok szedni. Tudom, hogy hasznos, elhiszem. Tudom, hogy attól , hogy én imádom a zölsdéget, gyümölcsöt és eszek mindent még nem feltétlen adom meg magamnak s aztán pedig a babának az elegendő tápanyagot. De valahogy mégis úgy érzem, hogy eleget eszem és elég folyadékot iszom ahhoz, hogy ne legyen szükségem a terhes vitaminra, egészen egyszerűen ennyi amit ehhez hozzáfűznék, mindenki maga döntse el. Nem magyarázkodom.

Ezen bejegyzés egyetlen fricskája a háziorvosom reakciója ill asszisztens – ezentúl B.N – aki mikor egyetlen napra haza küldtek , elmondtam neki rosszullétem okát, s megkérdezte, hogy igen? és megtartjuk? nyeltem egyet és mondtam, hogy nagyon vártuk hát persze. Olyan érdekes, hogy az ember azt hinné, hogy akkor itt vége pont ennyi elég volt, maximum de nagyon maximum kicsit elszégyelli magát, és vége. De nem, ő még tovább ment – nyilván nem gondolta, hogy nem kéne: jah jó csak látom, hogy 26 éves…hm jah hát igen, erre mit mondjon az ember – azt hiszem semmit és így a legjobb.

Első posztnak egyelőre ennyit gondoltam, jó volt kis nosztalgia hihetetlen hogy mindez már legalább tizenhét hete történt…J

Első fotócska a picúrról, milyen minike volt J

Első kalkulált lejárati idő: szeptember 24.

Egy kis „statisztika”

Első teszt: 2016.01.14.

Második :P hehe 2016.01.15.

Első ultrahang és vizsgálat: 2016.01.28.