2016. június 7., kedd

6. Árnyék

Kezdem azt gondolni, hogy nagyon olyanra sikerültek eddigi blogbejegyzéseim amiben vagy szidok vagy tutizok ne harizzatok :D :)

Ahhoz képest, hogy azt mondtam nem lesz több posztom holnapig (cukorterhelésig) ez a második  :)
Átléptünk a 25. hétbeee-be-be-be :) A legnagyobb változás a hihetetlen aktivitása a babócának, ami néha azért ijesztő, mert azt hiszem baj van - esetleg a melegre reagál így? De Attila szerint csak annyi a helyzet,hogy most kezdem igazán érezni. Meg aztán szerintem most próbálgatja "szárnyait", fedezi fel saját magát :) Néha figyelem az időpontokat is, sokan azt mondják, hogy ez már előrevetíti , hogy a jövőben mikor lesz ébren és mikor lesz aktív...meglátjuk :)
Alvásproblémáim (még?) nincsenek, de ezzel kapcsolatban is ijesztgetnek, hogy "Majd meglátod az utolsó két hónapban nem tudsz egy picit sem aludni". juhu de jó lesz :D Megjelent a bal vádlimnál egy visszér kezdemény - nagyon örülök neki (igen ez most irónikus volt ) - úgyhogy most már munkahelyen is a következő pozíciót vettem fel: (óriási doboz bekészítve az asztal alá - ezt még Rékus hagyományozta rám miután ellépett a távoli Angliába) és a nap 70%-ában úgy ülök, hogy erre teszem a lábaim. 
Jó mert nem dagad így (még?) meg, és ezt próbálom otthon is alkalmazni, értsd tv-zés felpolcolt lábbal és alvás két-három párnával :) 
A munkahelyen kaptam még ezt a lábtartót is ami jár a kismamáknak, de most a doboz jobb szolgálatot tesz úgy érzem:

A kis dudorodni vágyó erecskét igyekszem kezelni, Anya vett nekem egy krémet, most ettől várom a megváltást :) Azt írják, hogy ha ki is fejlődik, még szerencsés helyzetben a terhesség után el is múlhat - meglátjuk...

Sajnálom, hogy a mozgás szinte teljesen felszívódott az életünkből, de nem szeretnék kockáztatni, hallgatok az orvosra. Pedig úgy indultunk, hogy bármit lehet, aztán tiltás alatt voltam, és most meg hááát lehet de ne ugráljak...hőő hát ha akarnék se tudnék szerintem :D Séta jól esik és van is, hogy mondom Attilának vasárnap késő délután, hogy menjünk egy kört. Legalább ennyi.

A Pécsiek (Pécsen éltek,tanultak, kötődnek) előnyben, hát ennyi amit egy nap megteszek munkába:



Amúgy nagyon szép a reggeli sétám, mert mire az Ágoston térhez érek a TV-toronynak integethetek kicsit srégen balra, szemben pedig a havi hegyi templom üdvözöl :) 


Van a térképen egy - ugyan rosszul jelzett korforgalom - ahol három jelzőlámpán kell átmennem (nem vicc) és mivel őrületesen jól vannak összehangolva (érts: nem) minimum 2-3 perc amit ott eltöltök. Mivel már nem szaladok át a piroson, hogy annyit is spóroljak, eltűnődtem az árnyékomon :) hogy most már az is kismamás :D űrhajósnak is van már árnyéka!
A ruhatár megfogyatkozása úgy érzem heti problémává kezd válni. Pocak nő így a fölsők vannak bajban, ami még múlt héten lazán a "ómégsimánjóleszezegydarabig" kategóriába esett, most már száj húzva veszem fel, háát ez egy ilyen biznic..
Amúgy ebben a körforgalomban ahova a térképen valami VH DDM kft van jelölve, van a kis tom market ahova mindig betérek egy kis zacsis tejért :) őrült sláger lett most már nem csak fél litert iszok egy nap, de többet is...

Hétvégén itthon maradtunk ebben a jó időben, ilyenkor szokásos programunk a vásárcsarnoki piac szombat reggel. Imádjuk ezt a zöldség és gyümölcs szín és illat áradatot! Alig várjuk, hogy űrhajósnak is megmutassuk - persze ha kicsit nagyobb lesz. Kivételesen láttam is egy párt akik babával jöttek, ebben a hordozókendőben. Eddig nem gondolkodtam ezen, vagyis inkább csak úgy mondanám, hogy nem volt listán, azért, mert nem gondoltam, hogy igen is van olyan szitu amikor praktikusabb lehet mint egy babakocsi. Hááát úgy néz ki mégis, hiszen itt aztán hempereg a nép. Talán tavaszra mikor már hurkás lábai lesznek és kicsit jobban érdeklődik a külvilág iránt és a gerince sem olyan gyenge beruházhatunk egy ilyen hordozó kendőbe, hogy megmutassuk neki mi finomakat árulnak a piacon a nénik és bácsik. 

Első videót sikerült rögzítenem szombaton délután! igeeen végreee siker hehe asszed kifogsz anyádon! :P mondtam neki :):) ezek a kisebb mozgásai közé tartoznak ugyan, de végre elkaptam!
Délutáni sziesztánkat folytattuk a finom ebéd után, aztán gondoltam, hogy megkóstolom az Attilától kapott 0%-os citromos ottakringert és ezután kezdődött az "aktivitás" :) olyan cuki volt :)
Néha kivenném hogy összepuszilgassam, majd visszatenném még kicsit :D tudom morbidul hangzik de biztos megértitek :P

Vasárnap se kerültük el a vásárcsarnokot, elmentünk életünk első bababörzéjére. Megért egy kört mindenképp, bár főként már kislányka és fiúcska ruhák/játékok vannak, de azért találtam újszülöttre valót is. Persze megtetszett egy tigrises kék rugdalózó, ami után az eladója mondta, hogy "segítsek még keresni? gondolom akkor fiúnak valót keresünk" :):):) "őőőő nem, hát izé ez nekem csak tetszik, és még nem tudom, hogy fiú-e vagy lány..." válaszoltam pirulgatva. Hisz ismeritek az elméletem, ha lány is lesz arra inkább adok kéket, mint fiúra rózsaszínt...Attila szerint tagadom és én fiúra készülök...hát jó gondolj amit akaaaarsz válaszolom mindig, mindenesetre az eladó segítőkész volt és előszedett nekem még egy fehér csillagos rugdalózót is, szerintem értette az elméletem :)

A hétvégén még annyi történt, hogy felfúrta apa nekünk a fürdőbe a kispolcot, amiről meséltem. Űrhajós pelenkái fognak helyet foglalni rajta, egy karnyújtásnyira a mosógéptől :) Holnap (szerdán) pedig anya megszabadít minket egy kanapétól, ami egyelőre a vendégek alvóhelyéül szolgált űrhajós szobácskájában, szóval kezdjük lassan a fizikai előre mozdulásokat is:) 

Elérkezett a hétfő is (06.06.), a héten a 10.30 kezdésű munkaidőben vagyok, ami eleve kicsit nyűgösebb, hiszen később kell indulnom otthonról - melegebb van, később érek haza de valahogy a reggeli séta a munkába megint elég hisztis volt. Nem tudtam eldönteni, hogy ez hétfői hiszti vagy most mi van. De mire beértem az irodában is szauna volt, és az idő odakint nyomott, aztán esett is, de végül túléltem a napot. Ma (kedd 06.07.) sokkal jobb volt, nem is koncentráltam a hisztire, és mikor eszembe jutott már az Ágoston téren voltam (onnan egy köpés a munkahely:) Az az igazság ez a nyűgösség onnan ered, hogy szúr a hasam. Biztos tudjátok milyen amikor szúr az ember oldala pl futás közben, nah ezt az érzést képzeljétek el az alhason. De rossz :S Na de ennyi gond legyen:)

Végére kaptok egy árnyékos pocakfotót :) kicsit olyan mintha a pocakom a nyakamig érne, de értsétek jól :P 
puszi


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése